Álmodtam én
egy álmot rég,
mikor még
gyermekhittel éltem...
Álmodtam őt,
ki értem él!
S hittem egy
megbocsátó Istent!....
Nem féltem
senkitől se még...
Csak álmok voltak,
dal és játék...
Fizetni nem volt
még miért...
Az élet bőkezű volt,
s gyöngéd...
De jött a tigrisléptű éj...
sárga láng -egy éhes szempár!...
Álmom karmok tépték szét...!
Lelkem sírt gyalázatán...!
Ott aludt
karjaim közt ő,
egy nyáron át,
oly jó volt hozzám!
Asszonnyá ő tett
gyermekből...
S hogy jött az ősz,
már messze járt...
Álmodom még,
hogy visszatér...
És úgy mint rég,
velem lesz mindig...
Hazug az álom,
bármi szép!
Ő nem jön már,
s hiánya pusztít!...
Álmodtam én
az életről...
Hogy más lesz majd,
hogy lehet jobb is...
Hittem, mert voltak
álmaim...
Az élet
megölte
most mind...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése