2008. december 29., hétfő

Az élet egy vonat-út


Olvastam egy könyvet, ahol az életet egy vonatutazáshoz hasonlították.

Nagyon érdekes olvasmány. Az Élet olyan, mint egy vonatutazás:
Gyakran beszállunk, kiszállunk, vannak balesetek, néhány megállónál kellemes meglepetésekkel találkozunk, míg mély szomorúsággal a másiknál. Amikor megszületünk és felszállunk a vonatra, olyan emberekkel találkozunk, akikről azt hisszük, hogy egész utunkon elkísérnek: a szüleinkkel. Sajnos a valóság más. Ők kiszállnak egy állomáson, s mi ott maraduk nélkülözvén szeretetüket, együttérzésüket, társaságukat. Ugyanakkor mások szállnak fel a vonatra, akik fontosak lesznek a számunkra. Néhányan, azok közül, akik beszállnak, csupán kis sétának tekintik az utazást. Mások csak szomorúsággal találkoznak útjuk során. Mindig vannak olyanok is a vonaton, akik készek segíteni a rászorulókon. Néhányan, amikor kiszállnak, el nem múló hiányérzetet hagynak maguk után…Mások fel- és leszállnak, s mi alig vesszük észre őket… Lehetnek olyanok, akiket nagyon szeretünk, mégis másik vagonban utaznak. Így egyedül kell mennünk ezen a szakaszon. Természetesen megtehetjük, hogy megkeressük őket, átverekedhetjük magunkat az ő kocsijukba. De sajnos nem tudunk melléjük ülni, mert a mellettük levő hely már foglalt. Ilyen az utazás, telve kívánalmakkal, vággyal, fantáziálással, reménnyel és csalódással… és visszafordulni soha sem lehet. Tegyük tehát a lehető legjobbá utazásunkat. Próbáljuk a velünk utazók jó oldalát nézni és keressük mindenkinek a legjobb tulajdonságait… Jusson eszünkbe, hogy bármely szakaszon találkozhatunk szenvedőkkel, akiknek szükségük van a segítségünkre. Mi is lehetünk gyakran elhagyatottak s ez annak is megadathat, aki jelen helyzetét tekintve rajtunk segíthet. Az utazás nagy talánya, hogy nem tudjuk, mikor szállunk ki végleg s azt sem, hogy az útitársaink mikor, nem szólván arról, aki közvetlen mellettünk foglal helyet. Úgy érzem, vigasztalan leszek, amikor örökre kiszállok a vonatból… Azt hiszem, igen. Néhány barát elvesztése, akikkel az utazás során találkoztam fájdalmas. A gyermekeimet egyedül hagyni nagyon szomorú lesz. De a remény bennem él, hogy valamikor a központi pályaudvarra érünk és érzem, látni fogom őket jönni olyan csomaggal, ami addig még nem volt nekik… Ami boldoggá tesz, az a gondolat, hogy segítettem ezt a csomagot teljesebbé, értékesebbé tenni Barátaim, tegyünk úgy, hogy jó utunk legyen és a végén azt mondhassuk, hogy megérte a fáradozást.Próbáljunk meg a kiszállásnál olyan üres helyet hagyni maguk után, ami szeretetet és szép emlékeket hagy hátra a továbbutazókban Azoknak, akik az én vonatom utasai, kívánok Jó utazást!

2008. december 28., vasárnap

érdekes..


böngészgetek interneten már egy ideje, és olvastam egy blogot..egy barátom blogját.idézem: "életemet és véremet a színházért." ezt felejtsd el!!! ez egy hülyeség...abba bele lehet őrülni...a többire viszont annyit, hogy sajnálom...ennél nincs rosszabb... :S :S..de rám mindíg számíthatsz.. :). melletted állok... :) kitartást..van egy -erre a helyzetre is igaz- idézetem:

"Ha padlón vagy, szedjél fel onnan valamit!" ennél már csak jobb lehet.. :)

- Értsük meg egymást... Az én irodám épp olyan nagy üzem, akár egy gyártelep, vagy egy kórház.
- És te olyat még nem láttál, hogy a vezető főmérnök maga nézi meg, hogy mi baja annak a pici kis keréknek, vagy, hogy a főorvos nem csak a beteget kérdezi meg, hogy aludt, hanem az ápolónőt is?
- Sőt, láttam színdarabot is, ahol a főorvos el is veszi az ápolónőt, a vezérigazgató pedig a gépírólányt.
- Na, na?!
- Na, na, ezért nem járok színházba...

2008. december 27., szombat

Hogy miket írnak a termékekre?!




Sears hajszárítón:
Alvás közben ne használja!
(Pedig ilyenkor kéne, hogy jól nézzen ki a hajam!)

Chips zacskón:
Ön is nyerhet! Még vásárolnia sem kell! Részletek a zacskóban!
(Csak áruházi tolvajok részére)

Mélyhûtött (Mirelit) árun:
Felhasználási javaslat: Kiolvasztani.
(Persze ez csak javaslat. Ehetjük jégbe fagyva is?)

Tesco tiramisu dobozán (a doboz alján!):
Ne fordítsa fel!
(Marha! Most már késõ!)

Pudingos dobozon:
A termék melegítés után forró lesz!
(Mint ahogy az éjszaka után nappal jön.)

Vasaló dobozán:
Ne vasalja a ruhát saját testén!
(Pedig ezzel mennyi idõt spórolhatnánk!)

Altató tabletta dobozán:
Álmosságot okozhat.
(Még szerencse...)

Karácsonyfa izzókon:
Csak kültéri, illetve beltéri használatra!
(Esetleg hol máshol használhatnám még?)

Gyermek Superman jelmez dobozán:
Az ember alapvetõen nem tud repülni. Ezt a tényt a jelmez viselete sem befolyásolja!
(No comment...)

Svéd láncfûrészen:
Ne próbálja kézzel, vagy külsõ nemi szerveivel megállítani a fûrészt!
(Úristen! Volt már erre példa....?)

Javítómûhely bejáratánál:
Mindent megjavítunk. Kérem kopogjon, mert nem jó a csengõ

2008. december 22., hétfő

Háát igeen!

hmm...miről is van szó? én már semmit nem értek...Lehet hogy bennem van a hiba...nem tudom... Miért van ez T.?..MIÉRT?...mondj erre valamit T.! Semmit sem tudok... Miért jó ez T.? Vélaszolj légyszives!jah, de egyvalamit tudok..ez baromi szánalmas volt T. nem? nem ezt várram tőle...csalódtam benne..ez hihetetlen..ekkora égés...igaz T.?

.... T. ....


mindenkinek lehet rossz napja... nekik kifejezetten az volt...:

- Gyűlöllek!
- Tudom.
- Megölnélek, ha lenne nálam fegyver.
- Nem is lehetne ez másképp...
- Felnyársalnálak!
- Ahogy gondolod...
- Véredet ontanám!
- Persze..
- Levágnám a fejed!
- Értem...
- Lelőnélek!
- Ilyen sorrendben?
- Harapófogóval kiszúrnám a szemed!
- Ez már csak tetemgyalázás lenne!
- Nem maradna más belőled, mint néhány gazdátlan végtag!
- Mi sem természetesebb...
- És azokat is vagdosnám tovább!
- Aha...
- Egy-egy kis zsákba tenném!
- Igen?
- Levinném a folyóhoz...
- Aztán?
- És bedobnám!
- Miért?
- Hogy megfulladj!
- Szerencsétlen lány...
- Gyűlöllek!
- Igen...
- Gyűlöllek!
- Elsőre is értettem...
- Gyűlöllek!
- Én a helyedben tudod mit tennék?
- Gyűlöllek!
- Eléd lépnék...
- Gyűlöllek!
- Megcsókolnálak!
- Gyűlöllek!
- Magamhoz ölelnélek...
- Gyűlöllek!
- És megmondanám...
- Gyűlöllek!
- Az egyszerű igazságot:
- Gyűlöllek! Gyűlöllek! Gyűlöllek!
- Sohasem szerettelek... De nem vagyok a helyedben... Ezért azt mondom: ÖRÖKRE SZERETLEK!!!
- Ez nem hat meg..!
- Tudtam...Légy jó! Vigyázz Magadra! Szeretelek! Szia...
- Dögölj már meg! Fulladj bele a saját nyáladba! GYŰLÖLLEK!!! F.U.C.K.!
- :-)

hm-hm..nah igen...ez egy szar nap volt...

Százszor fogalmaztam át e lapot,
Százszor gondoltam át mit írjak Neked,
Számítok rá, hogy választ nem kapok,
Száz év múlva sem érem el a kezed.

Beszélni nehéz, ezért csak írok,
Remélem, olvasod e levelet,
Torkomban gombóc, szólni nem bírok,
Kérlek, ne felejtsd el a nevemet!

Erősnek mutatom magam, de amikor nem lát senki, könnyezek,
A szobám mélyén éjnek éjén a sötétségben ő vezet,
Vagy Te, ha véletlenül hallgatod ezt a számot,
Most írok egy levelet, amelyet Neked szánok.
Az egész életem csődbe ment, lehúzhatom a klotyón,
Indulásra készen állok, már nincs itt semmi motyóm,
De mielőtt kilépek, még visszanézek egyszer,
S a belőled fakadó űrnek adózok egyetlen néma perccel!

Elbúcsúzni jöttem csupán és bocsánatot kérni,
Amiért nem tudtam a vágyaidhoz felérni.
Bocsánat azért, mert örökké megbecsültelek,
Bocsánat azért, ha úgy tűnt némán elküldtelek.
A mennyben voltam Veled és repültem ott fenn,
Most meg széthullik minden, újra itt vagyok, itt lenn.
Nézem a kezed, koszos, többé nem érhet már hozzám,
Nézd a szemem, könnyes, ezzel tisztára mosnám.
Nézem az ajkad, altat, egy ideje némán hallgat,
Nézd a szavakat a papíron, mind érted jajgat!
Nézem az arcod, ami száraz tényeket hidegen közölt,
Nézd a lelkem, itt soha nem látod meg a közönyt.
Téged megbénít a félelem, engem meg a bánat,
Téged oda húz egy kéz, ami engem a halálba rángat.
De most elmegyek, elfogyok, mint a gyertyáról a viasz,
Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?

Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?
Csak ez a levél marad utánam, de ez őszinte és igaz.
Mikor ezt olvasod azt mutatom, hogy az emlékedet ellököm,
Pedig velem marad mindaddig, amíg magamat felkötöm!
Egy szomorú dallamot játszik a hallban a zongora,
Ez a lágy mézédes pillanat emlékeztet csókodra,
De most nincs más, csak egy törött üveg, ezzel felvágom az eremet
És vérrel írom alá Neked ezt a búcsúlevelet!

Vérrel írom alá Neked ezt a búcsúlevelet,
Lassan csorog rá a papírra, az életem gyors lepereg,
Fájdalmas óráknak élem meg a tovatűnő perceket.
A toll kicsúszik a kezemből, többé már nem serceg.
Minden emlékemmel két kezem között vérbe fagyva heverek,
De már megérte, ha csak egyszer is szíven talán pár sorom,
Talán megérted, hogy a bitófát csak önmagamnak ácsolom,
Te meg csak kirúgod a széket amin, lábujjhegyen ácsorgom.
Csak szerettem volna visszahozni újra a szép képeket,
Látni akartam ismét szemedben a fényeket,
De Te csak alázz, gyalázz, taposs el, mint egy undorító férget!
De én még az utolsó szavaimmal kiadom ezt a mérget!
Szeretlek, megőrülök, de nem fogod fel soha már,
Nélküled kínok száza, álmatlan éjszakák sora vár,
Most úgy megyek el, hogy az életemben nem maradt több vigasz,
Mert tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?

Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?
Csak ez a levél marad utánam, de ez őszinte és igaz.
Mikor ezt olvasod azt mutatom, hogy az emlékedet ellököm,
Pedig velem marad mindaddig, amíg magamat felkötöm!
Egy szomorú dallamot játszik a hallban a zongora,
Ez a lágy mézédes pillanat emlékeztet csókodra,
De most nincs más, csak egy törött üveg, ezzel felvágom az eremet
És vérrel írom alá Neked ezt a búcsúlevelet!

Most már sírok a képeken, amiken eddig Veled nevettem,
Most már a polcomról levettem minden emléket, amit szerettem.
Most írom, amíg bírom a szánalmas utolsó levelem,
De őszintén! Ez Neked csak egy szó csupán, akárcsak a szerelem.
Pedig érted meghalnék mindig, ha tudnám, hogy volna mért,
Tegnap sírtam, ma sírok és sírni fogok a holnapért.
Mindig is a kacérság volt a szemedben, de nem vettem komolyan,
A kedved ide-oda csapongó volt, hol ilyen, hol olyan,
Olyan felelőtlenül dobtál el egyik napról a másikra,
Akár egy hamvadó cigarettát a zöldellő pázsitra.
De Téged nem érdekel, amit érzek, mert az önzőséged elvakít,
Minden köteléket elvágtál, ami tőlem elszakít.
Eltaszítanám az életem, ha ehhez elég bátor lennék,
De csak a gondolattal játszom, hogy a tollal olyat tennék,
Hogy mielőtt befejezem ezt a levelet előtte átszúrnám a gigám,
És így megszűnnének az érzéseim és vele minden hibám!
De nem! Továbblépve megőrzöm örökké a nevedet,
És talán Te is rájössz ki vagyok, ha olvasod ezt a levelet.


Búcsúlevél

2008. december 20., szombat

Can You


In Upendi
Where the passionfruit grows sweet
And it's so divine
That you lose your mind
As it sweeps you off your feet
In Upendi
Without a worry or a care
It just takes two
To make it true
Your heart will lead you there
......................................................................................

There's a calm surrender to the rush of day
When the heat of the rolling world can be turned away
An enchanted moment, and it sees me through
It's enough for this restless warrior just to be with you

And can you feel the love tonight
It is where we are
It's enough for this wide-eyed wanderer
That we got this far
And can you feel the love tonight
How it's laid to rest
It's enough to make kings and vagabonds
Believe the very best

There's a time for everyone if they only learn
That the twisting kaleidoscope moves us all in turn
There's a rhyme and reason to the wild outdoors
When the heart of this star-crossed voyager beats in time with yours

...

2008. december 17., szerda

Ha egy nap...

"Akkor a legelviselhetetlenebb valakinek a hiánya, mikor ott ül melletted és tudod, hogy soha nem lehet a tied." ...Mekkora igazság!...

Ha egy nap...

Ha egy nap úgy érzed, sírnod kell... Hívj engem.
Nem ígérem, hogy meg foglak nevettetni... De sírhatok Veled.


Ha egy nap el akarsz futni... Ne félj engem hívni.

Nem ígérem, hogy megkérlek, állj meg... De futhatok Veled.

Ha egy nap senkit sem akarsz hallani... Hívj engem.
Ígérem, Veled leszek. És ígérem, nagyon csendben.

De, ha egy nap hívsz... És nincs válasz...

Gyere gyorsan, látogass meg! Lehet, nekem van Rád szükségem.

(Anonymus)

2008. december 16., kedd

Módosított munka-törvénykönyv


Néhány fontosabb paragrafus, és ami még annál is fontosabb!



1.§ Amit ma megtehetsz, azt holnap is.


2.§ Az, hogy más dolgozik, az nem ok a munkára.


3.§ Az elveszett munkakedvet ne keresd!


4.§ A munkahely nem kocsma, hogy egész nap ott üljünk.


5.§ Aki nem dolgozik, annak nincs hiba a munkájában, tehát jutalmat érdemel.


6.§ Az igaz, hogy a munka nemesít, de mi szükségünk nemesekre?


7.§ A munka nem fenék, hogy ráverjenek!


8.§ A munkához úgy kell hozzáállni, hogy más is hozzáférjen...


9.§ Kis munkát kis ívben, nagy munkát nagy ívben kell elkerülni...


10.§ Aki nem dolgozik, azt nem érheti baleset.


11.§ Amíg csak fizetgetnek, addig csak dolgozgatunk.


12.§ Dolgozzanak az idősek, ők már úgyis megszokták.


13.§ Dolgozni csak lassan, szépen, ahogy a csiga megy a jégen, úgy érdemes.


14.§ Ne kívánd főnököd halálát; segíts neki, hogy önmaga kívánja azt!


15.§ Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra, inkább hagyd holnaputánra, hátha nem lesz már szükség.


16.§ Az a feladat, amely nem oldódik meg magától 30 nap alatt, nem érdemli meg, hogy foglalkozzanak vele.


17.§ Mindenkinek kell, hogy legyen valami hobbija, de nem feltétlen szükséges, hogy az a munka legyen.


18.§ A munka élteti az embert, de a pihenés sem ölt még meg senkit.



És ami még nagyon fontos:

A munka régi jelképei megváltoztak. Az eddigi sarló-kalapácsot felváltja a fagyi és a galamb. Vagyis aki nem nyal, az repül!!!

2008. december 14., vasárnap

Ez hiányzik az emberekből...

Jó néhány évvel ezelőtt a Seattle-i paraolimpiai játékokon 9 atléta (akik mind mentálisan, vagy fizikailag sérültek) felálltak a 100 méteres futás startvonalához. A pisztolylövés felhangzásakor elkezdődött a verseny, ahol (bár nem mindenki a lábain futva), de a cél felé törekedett a beérkezés és a győzelem reményében. A nagy igyekezetben egyszer csak, az egyik fiú elesett az aszfalton és jó néhányat bukfencezett, majd elkezdett sírni. A többi 8 versenyző is hallotta a sírást, lelassított és hátranézett. Majd mindenki megállt és visszafordult... Mindegyikük! Az egyik Dawn-kóros leány leült mellé, megpuszilta és megkérdezte, hogy jobban érzi-e magát. Aztán mind a 9-en összekapaszkodtak és együtt sétáltak át a célvonalon. A stadionban oedig a nézők felálltak és percekig tapsoltak. Azok, akik ott voltak, a mai napig emlegetik ezt a történetet...Hogy miért? Mert valahol legbelül tudjuk: a legfontosabb dolog nem az egymás felett aratott győzelem. Az életben sokkal fontosabb másokat győzelemhez segíteni, akkor is, ha ez azzal jár, hogy nekünk le kell lassítani.

"Egy gyergya nem veszít semmit, ha lángjával meggyújt egy másikat."

2008. december 12., péntek

Life guess is scars, will always heal man...


Life guess is scars, will always heal man

Ayo, my scars are showin, in these bars of emotion
But I've come to realize that this is part of growing
Dealing whit the regrets, will never come easy
I've done wrong but those mistakes will always teach me
To keep my head straight, and find the best way
To keep living good while I release the dea weight
That brings me down, drowning and sorrow,
Everyday's a blessin so I'm counting tomorrows
Cuz the next day can bring the answer
The future means I'm not living backwards

(...)

2008. december 10., szerda

Nálunk a munka.....



Eleinte a kevés alvásra és a sok stresszre fogtam, de most végre megtaláltam az igazi okát!Azért vagyok fáradt,mert túl sokat dolgozom!
Tudniillik 10 millió lakosa van Magyarországnak.
Ebbol 3,5 millió nyugdíjas,ami azt jelenti,hogy a maradék 6,5 milliónak kell elvégezni MINDENT!
Hétszázezren tanulnak,ami azt jelenti,hogy a maradék 5,8 millióra marad az összes munka,de 800 ezren a kormánynak dolgoznak,így marad 5 millió. Félmillió embert alkalmaz a katonaság.
Lenne még 4,5 millió aktív.600 ezren még iskolakötelezett kor alatt vannak. Ha számba vesszük az összes munkaerot,aki a parlamentben, polgármesteri hivatalokban,állami támogatású intézményekben, dolgozik,megkapjuk ugyebár azt a maradék 1,5 milliót,akire a tényleges munka elvégzése hárul. Egy adott pillanatban háromszázezer ember fekszik kórházban,van táppénzen,hozzájuk jön a félmillió munkanélküli,s máris láthatjuk:pontosan hétszázezer ember osztozik a terheken. Ja... és most olvastuk a legújabb statisztikát:jelenleg
699.998 ember van börtönben,ami azt jelenti,hogy mindössze két emberre maradt minden munka:
Rám és Rád.
Te most éppen internetezel.....
Köszi baszd meg........ :@.. :P

2008. december 9., kedd


"kérlek mondd el! most is csak Te jársz a fejemben...eszembe jutnak a régi szép emlékek...azt mondtad: örökre!..most mégsem érezlek magam mellett..."...

Rájöttem 'nekem erre van szükségem?'..NEM!...'miért erőltetem tulajdonképpen?'..nemtudom.... akkor(?). Vannak állapotok. Boldogság - boldogtalanság, vidámság - szomorúság, és igy tovább. Ezek mind állapotot. Mind MÚLÓ állapotok. Tegyük fel, hogy ma még boldog vagy, mondjuk a szerelmeddel, de lehet, hogy holnap már megváltozik az iránta táplált érzelmed, és csak mint 'jóbarát' gondolsz rá. Netán ha boldogtalan vagy.ez is egy múló állapot. Ha valaki megigéri, hogy melletted marad, hogy soha nem veszíted el, hát azt soha nem veszíted el! Még akkor sem, ha te szt hiszed, hogy már elveszítetted. Nem! Lehet, hogy nem minden értelemben 'nem veszíted el' de ha azt mondta, hogy "NEM!" akkor nem. Ott lesz melletted, segít amiben tud, támogat, és bármikor bármiben számíthatsz rá! ezt garantálom.. :) ...Mindenki lehet"fent", és "lent". Aki "lent" van, az abban reménykedik, hogy egyszer feljut, de aki "fent" van az örül..de ugyanott retteg is, hogy bármikor leeshet. És minél magasabban van valaki, annál jobban fél a zuhanástól. Mert hát magasról nagyobbat lehet esni..én már csak tudom..de inkább esek kétszer pofára, mint egyszer mellé...

Elszáll a szó...


Ha könnybe borul szemed,
Szomorú vagy és magányos,
Vagy ha nem tudod éppen
Elviselni a világot.

Érezd, hogy fogom a kezed
S veled vagyok,
És tudd, hogy
Van, aki szeret, szeret nagyon.

Ha túl messze van,
Mit el akarsz érni, és nem tudod,
S irigyeled a másikat, akit továbbjutott
De történjen bármi, én veled vagyok
S veled maradok,
Ha te is akarod...

Elszáll a szó, de az érzés megmarad
Szeretlek...
Mindaddig jó, míg megtalállak, ha kereslek
Értsd meg hát, hogy a szívem ért hozzád
Soha nem szerethetsz mást...
Soha nem szerethetsz mást...

Ne kutass tovább,
Megtaláltad, kit kerestél.
Nélkülem úgyis minden csatában elesnél,
Inkább szeressél, hisz úgy akarom,
Én is szeretlek majd, hisz te is akarod.

Elszáll a szó, de az érzés megmarad
Szeretlek...
Mindaddig jó, míg megtalállak, ha kereslek
Értsd meg hát, hogy a szívem ért hozzád
Soha nem szerethetsz mást...
Soha nem szerethetsz mást...

Elszáll a szó, de az érzés megmarad
Szeretlek...
Mindaddig jó, míg megtalállak, ha kereslek
Értsd meg hát, hogy a szívem ért hozzád
Soha nem szerethetsz mást...
Soha nem szerethetsz mást...
--------------------------------------------------------------------------------------------------
I'm the pink teddybear...

2008. december 7., vasárnap

Imádkozom!...


Szeretlek, csak szeretlek... A mennyben és a földön is, legyen szent a Te neved... Mint mindennapi kenyerünket, úgy add magad nekem, most, és máskor is... Jöjjön el az én országom,ahol szerethetlek Téged... Hiába szeretsz mást, és ő is akar Téged... Legyen meg az akaratom itt lenn a földön, mert én szeretlek akkor is, ha már nincs miért... Ha már nem kell senki kölcsön. Ha már tudják, ha már tudhatják mások is, én belehalok, tudom. De mégis, de még akkor is, mert szeretni kell lemondva... Szeretni kell várva, összekulcsolt testek izzadt nyomorával. Pedig jó lenne úgy, ahogy szeretném én, jó volna úgy, ahogy szeretnéd még. Ne eresszük szerelmünk idő előtt sírba, ne álljunk a gödör szélén tehetetlen, sírva. Pedig meg fogok halni, s Te nem értettél semmit. Meg fogok halni, mert nem tudtam adni, mert nem tudtam adni, csak ennyit... Nem tudtam mondani, amit kellett volna, csak akartam élni, neked játszani, játszani, nem félni. Játszani neked a reggelt a nap első sugarával. A reggelivel, melyet ágyba hozok annak, ki kedvesem eljátssza... Ahogy a földön, úgy a mennyben is, Te szeretsz mást, de én szeretlek Téged. Hogy engem fogsz szeretni, sohasem ígérted. Te nekem vagy, de ugyanúgy másnak. Krisztusnak jó vagyok, de bohócnak gyáva. Messze vagy, de legyek bárhol is, szeretlek, csak szeretlek akkor is. Még akkor is. Szeress vigyázva, ne szeress bántva. Szeress, mert a látszatnak könny lesz egyszer ára. Borzas szerelmünket ki fésüli újra?...Hogyan jutunk a semmiből a mindeneken túlra?

Ámen!

2008. december 6., szombat

Jason Wade - You Belong to Me


See the pyramids around the Nile
Watch the sun rise
From the tropic isle
Just remember darling
All the while
You belong to me
See the market place
In old Algiers
Send me photographs and souvenirs
Just remember
When a dream appears
You belong to me

And I'll be so alone without you
Maybe you'll be lonesome too

Fly the ocean
In a silver plane
See the jungle
When it's wet with rain
Just remember till
You're home again
You belong to me

Oh I'll be so alone without you
Maybe you'll be lonesome too

Fly the ocean
In a silver plane
See the jungle
When it's wet with rain
Just remember till
You're home again
You belong to me

2008. december 5., péntek


érdekes...furcsa volt ez az 1-2 nap..előadások...csütörtök-péntek...tegnap..ami belefért...Attila barátom konyakos teájától a Vodka-Narancsig minden...re jó volt..kellett...szükségem volt rá...valamikor megyünk még inni.. ;)...mert nekünk ennyi..mi megtehetjük.ma..pfuu..tök "gááz"...10:30 kor indult a buszom..11:30 ra már Zsirán voltam...12:20 kor mentem be a Szociba...addig kattogott az agyam a buszmegállomáson Zsirán, és telefonáltam meg SMS-t írtam...14:00- kor előadás...wááá...fény-hang...egyszerre...voltak elcsúszások, de ezt leszámítva jó volt.....
//
u.i.: (L)(L)(L)SsSszZzZEeEerRrREeEetTtTLlLleEeEKkKk!!!(L)(L)(L)

2008. december 3., szerda


"Kell találni egy embert, aki gyönyörűnek hív és nem csak csinosnak. Aki felhív, amikor bele vagy gabalyodva, aki fennmarad csak azért, hogy lássa ahogy alszol. Várni valakire, aki homlokon csókol, aki akkor is meg akar mutatni az egész világnak, amikor csapzott vagy, aki a barátai előtt is fogja a kezed. Várni arra az egyre, aki állandóan emlékeztet rá, hogy mennyire érdekled őt és hogy milyen szerencsés, hogy vagy neki. Várni arra az egyre, aki barátaihoz fordulva azt mondja:"..........Ő az!"...

2008. december 1., hétfő

VIGYÁZZ A SZEMEIMRE!!!


Volt egyszer egy lány, aki születésétől fogva vak volt, azért utálta az egész világot és mindenkit benne, kivéve a barátját. Ő mindig ott volt vele, segített neki és biztatta. Míg egy nap végre találtak donort aki felajánlotta a szemeit.A lány nagyon örült neki,a barátja megkérdezte tőle,ha látni fog,hozzá megy-e feleségül.A lány igent mondott.Az operáció sikerült,mikor a lány előszőr kinyitotta szemeit,a barátját látta,de ő is vak volt.A fiú megkérdezte,hogy most már hozzá megy-e?A lány elutasította.Pár nap múlva a lány kapott egy levelet amiben a fiú megköszönte neki az összes gyönyörű átélt pillanatot,és a levél végén ált egy mondtad: KÉRLEK VIGYÁZZ A SZEMEIMRE!!!

Szerelmi létra..


- Pedig hidd el, kár hencegni. Jöhet még a te életedbe is valamiváratlan fordulat. Egy véletlen, egy délután, egy szikra, egy szép szem, amit eddig meg sem láttál, egy fitos kis orr, egy jószagú fürtös női fej, és el vagy intézve. Észre sem veszed, és már fel is másztál a létrán.
- Létrán? Miféle létrán?
- Ami az égbe visz barátom. A szerelmi létrán. Aminek rögtön az első lépcsőfokán...
- Meghülyül az ember.
- Épp ellenkezőleg! Akkor jön meg az esze. Rájön, hogy sokkal szebb a világ rózsaszín szemüvegen át, és aki tegnap még - akár csak te -, távol tart magáról mindenkit, minden átmenet nélkül korlátlan és feltétlen bizalmat érez egy nő iránt.
- Bizalmat? Miért?
- Nemtudom. Aztán jön a második létrafok. Az ember egy szép napon úgy érzi, mintha most nyílna ki a szeme, mintha egy soha nem látott ismeretlen, új nő állna az ember előtt.
- Új nő?
- Igen. Aztán hirtelen megbolondul.
- Az új nő?
- Hülye!..Nem a nő! A férfi. Olyan féltékeny lesz, hogy a legnagyobb őrültségre is képes.
- Na ugye! Mondtam, hogy meghülyül.
-
Nem meghülyül! MEGŐRÜL! Az nagy külömbség! Mert a hülyeség passzív. Az őrültség pedig aktív. A szerelmi ŐRÜLT tombol, öl! Ez volt a harmadik létrafok. Aztán jön az ötödik létrafok.
- És a negyedik?
-
Az hiányzik.
- Szóval foghíjas a létra.
- Tehát jön az ötödik létrafok, amikor az ember úgy érzi, hogy nem tud azz illető nélkül élni.
Hiányzik neki, mint ételből a só, mint tüdőből a levegő...
- Mint ételből a só...mint tüdőből a levegő..hmm..
-
Jobb erről nem is beszélni.. :S
- Hát akkor ne beszéljünk róla öregem. Te létrás ember.. :)
-
Csak vigyázz, mert a fejedre eshet a létra... :) :S

Jó utat kívánok! Csillagod vezessen, vissza már ne nézz, ha menni kell! :)

2008. november 30., vasárnap

várakozás...


kaptam egy ígéretet...várom...várom...várom...lehet, hogy hiába várom(?)...lehet...
“Az akadály az a rémisztő dolog, amelyet akkor látunk, ha levesszük szemünket a célról.”

majd egyszer... :-)


Ha nagy leszek,
híres ember leszek,
titkos telefonszámot tartok,
és autogramot küldök
a gyerekeknek,
akik bajuszt rajzolnak
a képemre az újságban.
Ha megunom
a hírességet,
rendes telefonszámot
kérek,
és bajuszt növesztek,
akkor majd nem ismer meg senki
(csak a gyerekek,
akik bajuszt rajzoltak
a képemre az újságban).

2008. november 29., szombat

Mert anya csak egy van!!!


Valamikor a Karácsony előtti utolsó napon a szupermarketbe siettem megvenni
a maradék ajándékokat, amiket korábban nem tudtam.
Amikor megláttam a sok embert, panaszkodni kezdtem magamnak:
' Egy örökkévalóságig fogok itt rostokolni és még annyi más helyre kell
mennem'
'Karácsony kezd egyre idegesítőbbé válni minden egyes évvel.
Mennyire szeretnék csak lefeküdni és átaludni az egészet.'
Végül is át tudtam magam fúrni a játékosztályra és el is kezdtem
átkozni az árakat, azon tűnődve, hogy a gyerekek tényleg játszani is fognak
ezekkel a drága játékokkal?
Amíg nézelődtem a játékosztályon, észrevettem egy kisfiút, aki olyan
ötévesforma lehetett,egy babát szorítva a mellkasához.
Csak a haját símogatta a babának és olyan szomorúan nézett.
Aztán a kisfiú odafordult a mellette álló idős hölgyhöz:
- 'Nagyi, biztos vagy benne, hogy nincs elég pénzem, hogy megvegyem
ezt a babát?'
Az idős hölgy ezt felelte:
- ' Tudod te is: nincs elég pénzed, hogy megvedd ezt a babát, kedveském.'
Aztán megkérte a fiút, hogy várjon meg itt öt percet, amíg elmegy
szétnézni. Hamar el is ment. A kisfiúnak még mindig a kezében volt a baba.
Végül elindultam felé, és megkérdeztem tőle, kinek szeretné adni ezt a
babát?
- 'Ezt a babát szerette a húgom leginkább és ezt akarta a legjobban most
Karácsonyra. Nagyon biztos volt benne, hogy a Télapó elhozza neki.'
Azt válaszoltam, hogy talán télapó tényleg el is viszi neki, de a kisfiú
sajnálkozva válaszolt.
- 'Nem, Télapó nem viheti oda neki, ahol most van. Oda kell ahhoz
adnom anyukámnak, és így ő odaadhatja a húgocskámnak, amikor odamegy.'
A szemei olyan szomorúak voltak, amikor ezt mondta.
- 'A húgom Istenhez ment, hogy vele legyen. Apa az mondja, hogy Anya is el
fog menni
Istenhez hamarosan, úgyhogy azt gondoltam, el tudná így vinni a húgomhoz.'
Megkértem a kisfiút, hogy várjon meg, míg visszajövök az üzletből.
Ezután mutatott egy nagyon kedves kis fotót magáról, amelyen éppen
nevetett.
Aztán azt mondta nekem:
- 'És még azt is akarom, hogy Anya elvigye neki ezt a képet is, így
soha nem fog engem elfelejteni.'
'Szeretem anyukámat, és azt kívánom, bárcsak ne kellene elhagynia
engem, de apa azt mondja, hogy el kell mennie, hogy a húgommal legyen.
Aztán ismét a babára nézett a szomorú szemeivel, nagyon csendesen .
Gyorsan a pénztárcámhoz nyúltam, és kivettem belőle pár papírpénzt
és megkérdeztem a fiút:
- 'Mi lenne, ha megszámolnánk a pénzed, hátha mégis lenne elég?'
Oké - mondta. 'Remélem, van elég.'
Én hozzáadtam némi pénzt a fiúéhoz, anélkül hogy látta volna, majd
elkezdtük a számolást. Elég pénz volt a babára, még egy kicsivel több is.
A fiú ezt mondta:
- 'Köszönöm Istenem, hogy adtál elég pénzt.'
Aztán rám nézett és hozzátette:
- 'Megkértem tegnap Istent mielőtt lefeküdtem aludni, hogy segítsen,
legyen elég pénzem, hogy megvehessem ezt a babát, így anyukám neki tudná
adni a húgomnak. Meghallgatott! Még szerettem volna annyi pénzt is, hogy
vehessek egy szál
fehér rózsát anyukámnak, de azért ezt már nem mertem kérni Istentől. De
mégis adott nekem
eleget, hogy megvehessem a babát és a fehér rózsát. Tudod, anyukám szereti
a fehér rózsát.'
Pár perc múlva az idős hölgy visszajött, majd távoztak.
Teljesen más hangulatban fejeztem be a bevásárlást, mint ahogy
elkezdtem. Sehogy se tudtam kiverni a kisfiút a fejemből - Aztán eszembe
jutott
egy helyi újság cikke két nappal ezelőttről, amelyik említett egy részeg
embert, aki ütközött egy másik kocsival, amelyben egy fiatal nő és egy
kislány
volt. A kislány azonnal meghalt, az anya kritikus állapotban van.
A családnak el kellett határoznia, hogy kikapcsolják-e az életfunkciók
fenntartását szolgáló gépet, mert a fiatal hölgy soha sem tudna felkelni
a kómából, amibe esett.
Ez a család lenne a kisfiú családja?
Két nappal azután, hogy találkoztam a kisfiúval, megakadt a szemem
egy újságcikken, amely arról tudósított, hogy a fiatalasszony elhunyt .
Nem tudtam megállítani magam, hogy ne vegyek egy csokor fehér
rózsát, majd ezzel a ravatalozóba mentem, ahol a fiatalasszony ki volt téve a
látgatóknak, akik így megtehették az utolsó búcsújukat a temetés előtt.
Ott feküdt a koporsóban, egy csokor fehér rózsát tartva a kezében a
fotóval, a baba a mellkasára volt helyezve.
Sírva hagytam el a helyet, úgy érezve, hogy az életem örökre
megváltozott. Az a szeretet, amit ez a kisfiú érzett az anyukájáért és a
húgáért - még
a mai napig is nehéz elképzelnem. És a másodperc törtrésze alatt mindezt
egy részeg ember
elvette tőle.


2008. november 28., péntek


Van hozzá közöd, mit csinálok, és hogy mit gondolok? Van hozzá közöm, mit csinálsz? És hogy mit gondolsz? Van közünk egymáshoz? Hozzám, hozzád, mindenkihez, aki véletlenül épp itt él, épp most, és akitől függ, hogy mi lesz a világból? Van közünk egymáshoz(?) ... talán, ... IGEN....


Ezt nem hiszem el...totál leégés volt...sok emberrel kibasztam tegnap...ge*i szarul voltam/vagyok emiatt.... :S még akkor is, ha azt mondják, hogy jó voltam... mert én tudom, és mások is tudják, hogy egy fos voltam....de ezt leszámítva jó volt az elősadás...
...
...
Hogy lehettem ilyen..pssszt!...buta!..BUTA?!

2008. november 25., kedd

hm..


Olyan furcsák vagyunk mi emberek,
a lekünk sír, az ajkunk nevet.
Egymásról azt hisszük, boldog talán,
s irigykedünk minden szaván.
Azt hisszük, hogy a másik szeme ragyog,
gondolatai tiszták, szabadok.
S nem vesszük észre, hogy vennénk észre,
hogy könnyei égnek csillogó szemében.
Hazugság az egész életünk,
hisz' akkor is sírunk, ha nevetünk.

Nem szerethetsz jobban, és nem szerethetsz kevésbé, mert a szeretet nem mennyiségi,hanem minőségi dolog...Ennél fogva mérhetetlen... :)

2008. november 24., hétfő

SZ. I. A.


félek, hogy hiába várok...hogy hiába volt minden...nagyon félek....várok...nemjön...várok...nemjön...hopp..itt van..dejó..végre...beszélgetünk...miaz?..valami rosszat mondtam?...nemtudom...elment....írtam Neki...nemtudom...

Life guess is scars, will always heal man

Ayo, my scars are showin, in these bars of emotion
But I've come to realize that this is part of growing
Dealing whit the regrets, will never come easy
I've done wrong but those mistakes will always teach me
To keep my head straight, and find the best way
To keep living good while I release the dea weight
That brings me down, drowning and sorrow,
Everyday's a blessin so I'm counting tomorrows
Cuz the next day can bring the answer
The future means I'm not living backwards

Könnycsepp fut az arcomon mikor az ágyam mellé térdelek,
Uram miért nem értelek? Mond, meg miért nem mondod azt hogy ég veled?
Őszintén remélem, tévedek, de rám tekintetedet nem veted,
Csak a fájdalmat kapom reggel beforratlan sebekkel, ébredek,
Lehullt az eső, hangom már a köddel száll az égig,
A napsugár a felhők között fájdalmam híre miatt fénylik.
Nem vágyom a jóra, nem várok dicsőítő szóra,
Soha nem kértem semmit az égtől, még nem jött el az az óra.
Csak egy csalódott srác vagyok ki a semmi közepéről érkezett,
Kinek fáj ha szíven döfik, mikor azt ordítják, hogy ég veled.
Vérzik a szívem, mikor a fájó múltra gondolok,
Igazad volt te tudtad egyszer majd a gonosz felé fordulok.
Néha a tested megremegett de én mindig megfogtam kezedet,
Két szemedbe nézve, magamat láttam, ki a rosszról megfeledkezett.
Elmúltak a fájó rossz idők de még a hegek megmaradtak,
Maradnak is, míg a föld alá nem raknak.

Lassan elteltek az évek, és most bevillannak képek
Nem tudom, mit tehetnék, még nem tudom mit érzek
Volt, hogy megbántottalak, de hidd el azóta is bánom
Nekem te voltál a lány akire örökké kell várnom
Hidd el nekem, sajnálom, tudom, nem tudsz többé szeretni
Most egy új utat kell keresni, és veled együtt feledni
Sajnos nem lehet ezt én is tudom, így bocsánatot kérek
És bánni fogok minden sort, ameddig csak élek
Mert fontos voltál nekem érzem, talán több mint barát
És így próbálom most megdönteni szíved erős falát
Csak, hogy megbocsásson, s végre én is megnyugodjak egyszer
Mert nem forrt be a seb, de talán enyhíthetem ezzel
Mert bár nem beszélünk róla, de megtörtént mi tudjuk
Csak két ismerős vagyunk kiknek volt még közös múltjuk
De vajon lesz e jövőnk, erre tőled várok választ
De ne is mondj még semmit ha az kételyeket támaszt

Emlékszem arra a kopottas padra, az árnyas fák alatt ültél,
Mint egy angyal olyan ártatlannak és szárnyaszegettnek tűntél,
Emlékszem szavadra, és amikor megfogtad kezem,
Bizsergető érzés járta át testem, tudtam ez lesz a végzetem.
Ha egyet kívánhatnék, az Te lennél, tündöklő éjszakám,
Fényes nappalom, édes angyalom a felhők fölül nézz ma rám.
Vesd le rám tekinteted és borítsd rám a szárnyaid,
Miként egykor én takartalak be és teljesítettem vágyaid.
Úgy csillogott a szemed, mint a tó vize, ahol sétáltunk,
Most pedig úgy hullik az eső, ahogy a könnyem hullt mikor szétváltunk.
Tudtam én is nagyon jól, hogy semmi sem tart örökké,
Pedig Te voltál az egyetlen, aki velem törődtél.
Fázom, vacogok, a halál hideg arca simogat,
Nem a nyári virágeső, ami ránk dobálta a szirmokat,
Most virág borítja sírodat, előtte, itt állok az esőben,
Hallom a hangod, ahogy hívogat, a félelmeim legyőztem.
Az a szenvedés, hogy élek, nélküled létezem de minek,
Irántad érzett szerelmem soha nem adnám oda senkinek.
De már kifolyt sok szép dolog az idő rongyos, foltos zsebein
És az elvarratlan szálak nem gyógyítják beforratlan sebeim.

Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva.
Tudom már elmúlt, vége a szépnek,
Szépen lassan eltűnnek a képek,
Sebeim maradnak, nyitva a világnak,
Példát mutatva, gátat szabva hibáknak

és mégis... nem mindennapi ember és nagyon büszke vagyok rá… 2 szóval Nagyon szeretem(L)…akármennyire is fáj...szeretem...nem tudok tőle elszakadni...nem tudok..sajnálom...nem megy...meg tudnám indokolni, hogy miért, de nemhiszem, hogy bárkit is érdekelne... :S...

sz...sze...szer...szere...szeret...szeretl...szeretle...SZERETLEK!!!