2009. január 12., hétfő
igen...
(...)
Alex: Tehát most is néznek minket?
Péter: Ki tudja, én ennek az Ádámnak már semmit se hiszek el.
Gábor: Tegyük fel, hogy igaz és egy hónap múlva van öt milliónk. De megéri ez nektek?
Alex: Meg. Nincs más esélyem. Két éve a szüleim meghaltak autóbalesetben. A nagyszüleim vettek magukhoz a hétvégékre, pedig kettejükre is alig van pénzük. Hétközben a kollégiumban laktam. Hát nem egy leányálom. A tragédia után eléggé visszahúzódó lettem. Ezt kihasználták a lakótársak, állandó célpontjukká váltam. Nem volt más választásom, el kellett rejtenem magamban a szerény lányt, hogy túléljem. Ha megkapnám ezt a pénzt, újra normális családban élhetnék a nagyszülőkkel és elkezdhetnék élni…
Péter: Sajnálom. Ha bármiben segíthetek… Komolyan…
Alex: Kösz.
Gábor: Ez érthető. Peti, te gondolom majd veszel egy spéci kocsit, úgy még könnyebb csajozni. Egy jó ideig kitombolhatod magad, lesz miből.
Péter: Tévedsz barátom. Igazából nem arra vágyom.
Alex: Hát mire?
Péter: Á, hagyjuk, hülyeség.
Gábor: Most már fejezd be, kíváncsivá tettél.
Péter: Emlékszel, minden este mondtam, hogy most éppen kivel voltam. Mindig mással. Nos, két éve volt egy hosszú időszak, amikor a különböző nevek mögött egy személy állt. Őrületesen szerelmes voltam. De vége lett. Akkor úgy döntöttem, hogy én többet nem szenvedek, nem engedem meg magamnak. Csak semmi érzelem! De azóta is egy normális kapcsolatra vágyom. Azt hiszem az öt millából vennék egy lakást… valahol…, hogy ha eljön az idő, családot alapíthassak. Mert arra vágyok leginkább. Hogy szerethessek… hogy szeressenek. És persze neked is visszaadnám a kölcsönt. Barátom.
Gábor: Nem szükséges.
Péter: Persze, az apád milliomos.
Alex: De akkor te miért mentél bele ebbe a hülyeségbe?
Gábor: A pénz miatt. Önálló akarok végre lenni! Apámtól mindig kaptam pénzt. De csak pénzt, semmi mást. Sőt, mikor megtudta, hogy mi vagyok, elküldött ebbe a városba. Fizet mindent, csak ne kelljen együtt élnie egy ilyennel. Hát így bebizonyíthatom neki, hogy nem vagyok rosszabb, mint bárki más. A saját lábamon is megélek és én is értékes ember vagyok! És ha csak pénzt tud adni, semmi egyebet, akkor ne adjon semmit.
Ádám: Mit csináltok? Meg vagytok őrülve? Ez így nem kell senkinek! Hol az erőszak, a veszekedés, a szex, a vulgárisság? Mi ez?
Mindenki: Ez a valóság!
(...)
...
Ha van egy szív, mely érted dobban, szeresd Őt mindenkinél jobban. Mert ki tudja, lesz-e idő, mikor fáj a szíved érte, de már késő....
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése