Elmentél tőlem Kedvesem,
S én hagytam menj csak el.
Hiába, aki menni akar,
Azt hagyni kell...

Mosolygott hozzá az arcom,
De mögé már senki sem néz,
Játszani a közömbös embert,
Csak most látom milyen nehéz.

Elmegyünk egymás mellett,
A két szemed rám nevet
Kacagva köszöntelek én is,
De az arcom kissé megremeg

Mosolyogva megyek az utca sarkáig,
s ahogy befordulok
Fáradt szemeimhez nyúlok,
s egy könnycseppet szétmorzsolok.

Ha valaki most mrgkérdezné tőlem,
Mondjam meg mit jelentesz nekem,
egy pillanatig zavarba jönnék,
s nem tudnék szólni hirtelen.

Csak nagy sokára mondanám azt:
"Semmiség, csak egy elmúlt szerelem."
S csak egy sóhaj lenne minden.
S nem venné észre senki sem,

Hogy titokban könnyes lesz a két szemem...
De már látnak szemeim
Messze túl a könnyeken,
Még most is Te vagy a mindenem...

S ha valaki most megkérdezné tőlem,
Mondjam meg mit jelentesz nekem,
Talán büszkeségből azt feleném:
"Semmit...
...csak az egész életem!"

Nos, igen..emberek jönnek-mennek...van, aki kiszáll az életemből, és soha nem múló hiányérzetet hagy maga után..de biztosra veszem, hogy jön majd valaki, aki közel kerül majd hozzám, anélkül, hogy megbántana..."Senki sem érdemli meg a könnyeidet, aki pedig megérdemli, az nem fog sírásra késztetni!"... ez bizony igaz..de abban is biztos vagyok, hogy Isten azért vesz el tőlük valakit, hogy adjon helyette egy sokkal jobbat...
....
"Egy nő a hajóorrban,
rókázott de már jól van.
A jeges szélben sikoltás száll...

Nézd már, ott egy jéghegy komám,
Szarok rá! -szólt a részeg kapitány-
Halld hát, a halál dalát.

Megfagyunk ma éjjel,
de a sósvíz majd konzervál."

by: PeAtY18 :D