Olyan furcsák vagyunk mi emberek,
a lekünk sír, az ajkunk nevet.
Egymásról azt hisszük, boldog talán,
s irigykedünk minden szaván.
Azt hisszük, hogy a másik szeme ragyog,
gondolatai tiszták, szabadok.
S nem vesszük észre, hogy vennénk észre,
hogy könnyei égnek csillogó szemében.
Hazugság az egész életünk,
hisz' akkor is sírunk, ha nevetünk.
Nem szerethetsz jobban, és nem szerethetsz kevésbé, mert a szeretet nem mennyiségi,hanem minőségi dolog...Ennél fogva mérhetetlen... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése