2008. december 29., hétfő

Az élet egy vonat-út


Olvastam egy könyvet, ahol az életet egy vonatutazáshoz hasonlították.

Nagyon érdekes olvasmány. Az Élet olyan, mint egy vonatutazás:
Gyakran beszállunk, kiszállunk, vannak balesetek, néhány megállónál kellemes meglepetésekkel találkozunk, míg mély szomorúsággal a másiknál. Amikor megszületünk és felszállunk a vonatra, olyan emberekkel találkozunk, akikről azt hisszük, hogy egész utunkon elkísérnek: a szüleinkkel. Sajnos a valóság más. Ők kiszállnak egy állomáson, s mi ott maraduk nélkülözvén szeretetüket, együttérzésüket, társaságukat. Ugyanakkor mások szállnak fel a vonatra, akik fontosak lesznek a számunkra. Néhányan, azok közül, akik beszállnak, csupán kis sétának tekintik az utazást. Mások csak szomorúsággal találkoznak útjuk során. Mindig vannak olyanok is a vonaton, akik készek segíteni a rászorulókon. Néhányan, amikor kiszállnak, el nem múló hiányérzetet hagynak maguk után…Mások fel- és leszállnak, s mi alig vesszük észre őket… Lehetnek olyanok, akiket nagyon szeretünk, mégis másik vagonban utaznak. Így egyedül kell mennünk ezen a szakaszon. Természetesen megtehetjük, hogy megkeressük őket, átverekedhetjük magunkat az ő kocsijukba. De sajnos nem tudunk melléjük ülni, mert a mellettük levő hely már foglalt. Ilyen az utazás, telve kívánalmakkal, vággyal, fantáziálással, reménnyel és csalódással… és visszafordulni soha sem lehet. Tegyük tehát a lehető legjobbá utazásunkat. Próbáljuk a velünk utazók jó oldalát nézni és keressük mindenkinek a legjobb tulajdonságait… Jusson eszünkbe, hogy bármely szakaszon találkozhatunk szenvedőkkel, akiknek szükségük van a segítségünkre. Mi is lehetünk gyakran elhagyatottak s ez annak is megadathat, aki jelen helyzetét tekintve rajtunk segíthet. Az utazás nagy talánya, hogy nem tudjuk, mikor szállunk ki végleg s azt sem, hogy az útitársaink mikor, nem szólván arról, aki közvetlen mellettünk foglal helyet. Úgy érzem, vigasztalan leszek, amikor örökre kiszállok a vonatból… Azt hiszem, igen. Néhány barát elvesztése, akikkel az utazás során találkoztam fájdalmas. A gyermekeimet egyedül hagyni nagyon szomorú lesz. De a remény bennem él, hogy valamikor a központi pályaudvarra érünk és érzem, látni fogom őket jönni olyan csomaggal, ami addig még nem volt nekik… Ami boldoggá tesz, az a gondolat, hogy segítettem ezt a csomagot teljesebbé, értékesebbé tenni Barátaim, tegyünk úgy, hogy jó utunk legyen és a végén azt mondhassuk, hogy megérte a fáradozást.Próbáljunk meg a kiszállásnál olyan üres helyet hagyni maguk után, ami szeretetet és szép emlékeket hagy hátra a továbbutazókban Azoknak, akik az én vonatom utasai, kívánok Jó utazást!

2008. december 28., vasárnap

érdekes..


böngészgetek interneten már egy ideje, és olvastam egy blogot..egy barátom blogját.idézem: "életemet és véremet a színházért." ezt felejtsd el!!! ez egy hülyeség...abba bele lehet őrülni...a többire viszont annyit, hogy sajnálom...ennél nincs rosszabb... :S :S..de rám mindíg számíthatsz.. :). melletted állok... :) kitartást..van egy -erre a helyzetre is igaz- idézetem:

"Ha padlón vagy, szedjél fel onnan valamit!" ennél már csak jobb lehet.. :)

- Értsük meg egymást... Az én irodám épp olyan nagy üzem, akár egy gyártelep, vagy egy kórház.
- És te olyat még nem láttál, hogy a vezető főmérnök maga nézi meg, hogy mi baja annak a pici kis keréknek, vagy, hogy a főorvos nem csak a beteget kérdezi meg, hogy aludt, hanem az ápolónőt is?
- Sőt, láttam színdarabot is, ahol a főorvos el is veszi az ápolónőt, a vezérigazgató pedig a gépírólányt.
- Na, na?!
- Na, na, ezért nem járok színházba...

2008. december 27., szombat

Hogy miket írnak a termékekre?!




Sears hajszárítón:
Alvás közben ne használja!
(Pedig ilyenkor kéne, hogy jól nézzen ki a hajam!)

Chips zacskón:
Ön is nyerhet! Még vásárolnia sem kell! Részletek a zacskóban!
(Csak áruházi tolvajok részére)

Mélyhûtött (Mirelit) árun:
Felhasználási javaslat: Kiolvasztani.
(Persze ez csak javaslat. Ehetjük jégbe fagyva is?)

Tesco tiramisu dobozán (a doboz alján!):
Ne fordítsa fel!
(Marha! Most már késõ!)

Pudingos dobozon:
A termék melegítés után forró lesz!
(Mint ahogy az éjszaka után nappal jön.)

Vasaló dobozán:
Ne vasalja a ruhát saját testén!
(Pedig ezzel mennyi idõt spórolhatnánk!)

Altató tabletta dobozán:
Álmosságot okozhat.
(Még szerencse...)

Karácsonyfa izzókon:
Csak kültéri, illetve beltéri használatra!
(Esetleg hol máshol használhatnám még?)

Gyermek Superman jelmez dobozán:
Az ember alapvetõen nem tud repülni. Ezt a tényt a jelmez viselete sem befolyásolja!
(No comment...)

Svéd láncfûrészen:
Ne próbálja kézzel, vagy külsõ nemi szerveivel megállítani a fûrészt!
(Úristen! Volt már erre példa....?)

Javítómûhely bejáratánál:
Mindent megjavítunk. Kérem kopogjon, mert nem jó a csengõ

2008. december 22., hétfő

Háát igeen!

hmm...miről is van szó? én már semmit nem értek...Lehet hogy bennem van a hiba...nem tudom... Miért van ez T.?..MIÉRT?...mondj erre valamit T.! Semmit sem tudok... Miért jó ez T.? Vélaszolj légyszives!jah, de egyvalamit tudok..ez baromi szánalmas volt T. nem? nem ezt várram tőle...csalódtam benne..ez hihetetlen..ekkora égés...igaz T.?

.... T. ....


mindenkinek lehet rossz napja... nekik kifejezetten az volt...:

- Gyűlöllek!
- Tudom.
- Megölnélek, ha lenne nálam fegyver.
- Nem is lehetne ez másképp...
- Felnyársalnálak!
- Ahogy gondolod...
- Véredet ontanám!
- Persze..
- Levágnám a fejed!
- Értem...
- Lelőnélek!
- Ilyen sorrendben?
- Harapófogóval kiszúrnám a szemed!
- Ez már csak tetemgyalázás lenne!
- Nem maradna más belőled, mint néhány gazdátlan végtag!
- Mi sem természetesebb...
- És azokat is vagdosnám tovább!
- Aha...
- Egy-egy kis zsákba tenném!
- Igen?
- Levinném a folyóhoz...
- Aztán?
- És bedobnám!
- Miért?
- Hogy megfulladj!
- Szerencsétlen lány...
- Gyűlöllek!
- Igen...
- Gyűlöllek!
- Elsőre is értettem...
- Gyűlöllek!
- Én a helyedben tudod mit tennék?
- Gyűlöllek!
- Eléd lépnék...
- Gyűlöllek!
- Megcsókolnálak!
- Gyűlöllek!
- Magamhoz ölelnélek...
- Gyűlöllek!
- És megmondanám...
- Gyűlöllek!
- Az egyszerű igazságot:
- Gyűlöllek! Gyűlöllek! Gyűlöllek!
- Sohasem szerettelek... De nem vagyok a helyedben... Ezért azt mondom: ÖRÖKRE SZERETLEK!!!
- Ez nem hat meg..!
- Tudtam...Légy jó! Vigyázz Magadra! Szeretelek! Szia...
- Dögölj már meg! Fulladj bele a saját nyáladba! GYŰLÖLLEK!!! F.U.C.K.!
- :-)

hm-hm..nah igen...ez egy szar nap volt...

Százszor fogalmaztam át e lapot,
Százszor gondoltam át mit írjak Neked,
Számítok rá, hogy választ nem kapok,
Száz év múlva sem érem el a kezed.

Beszélni nehéz, ezért csak írok,
Remélem, olvasod e levelet,
Torkomban gombóc, szólni nem bírok,
Kérlek, ne felejtsd el a nevemet!

Erősnek mutatom magam, de amikor nem lát senki, könnyezek,
A szobám mélyén éjnek éjén a sötétségben ő vezet,
Vagy Te, ha véletlenül hallgatod ezt a számot,
Most írok egy levelet, amelyet Neked szánok.
Az egész életem csődbe ment, lehúzhatom a klotyón,
Indulásra készen állok, már nincs itt semmi motyóm,
De mielőtt kilépek, még visszanézek egyszer,
S a belőled fakadó űrnek adózok egyetlen néma perccel!

Elbúcsúzni jöttem csupán és bocsánatot kérni,
Amiért nem tudtam a vágyaidhoz felérni.
Bocsánat azért, mert örökké megbecsültelek,
Bocsánat azért, ha úgy tűnt némán elküldtelek.
A mennyben voltam Veled és repültem ott fenn,
Most meg széthullik minden, újra itt vagyok, itt lenn.
Nézem a kezed, koszos, többé nem érhet már hozzám,
Nézd a szemem, könnyes, ezzel tisztára mosnám.
Nézem az ajkad, altat, egy ideje némán hallgat,
Nézd a szavakat a papíron, mind érted jajgat!
Nézem az arcod, ami száraz tényeket hidegen közölt,
Nézd a lelkem, itt soha nem látod meg a közönyt.
Téged megbénít a félelem, engem meg a bánat,
Téged oda húz egy kéz, ami engem a halálba rángat.
De most elmegyek, elfogyok, mint a gyertyáról a viasz,
Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?

Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?
Csak ez a levél marad utánam, de ez őszinte és igaz.
Mikor ezt olvasod azt mutatom, hogy az emlékedet ellököm,
Pedig velem marad mindaddig, amíg magamat felkötöm!
Egy szomorú dallamot játszik a hallban a zongora,
Ez a lágy mézédes pillanat emlékeztet csókodra,
De most nincs más, csak egy törött üveg, ezzel felvágom az eremet
És vérrel írom alá Neked ezt a búcsúlevelet!

Vérrel írom alá Neked ezt a búcsúlevelet,
Lassan csorog rá a papírra, az életem gyors lepereg,
Fájdalmas óráknak élem meg a tovatűnő perceket.
A toll kicsúszik a kezemből, többé már nem serceg.
Minden emlékemmel két kezem között vérbe fagyva heverek,
De már megérte, ha csak egyszer is szíven talán pár sorom,
Talán megérted, hogy a bitófát csak önmagamnak ácsolom,
Te meg csak kirúgod a széket amin, lábujjhegyen ácsorgom.
Csak szerettem volna visszahozni újra a szép képeket,
Látni akartam ismét szemedben a fényeket,
De Te csak alázz, gyalázz, taposs el, mint egy undorító férget!
De én még az utolsó szavaimmal kiadom ezt a mérget!
Szeretlek, megőrülök, de nem fogod fel soha már,
Nélküled kínok száza, álmatlan éjszakák sora vár,
Most úgy megyek el, hogy az életemben nem maradt több vigasz,
Mert tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?

Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?
Csak ez a levél marad utánam, de ez őszinte és igaz.
Mikor ezt olvasod azt mutatom, hogy az emlékedet ellököm,
Pedig velem marad mindaddig, amíg magamat felkötöm!
Egy szomorú dallamot játszik a hallban a zongora,
Ez a lágy mézédes pillanat emlékeztet csókodra,
De most nincs más, csak egy törött üveg, ezzel felvágom az eremet
És vérrel írom alá Neked ezt a búcsúlevelet!

Most már sírok a képeken, amiken eddig Veled nevettem,
Most már a polcomról levettem minden emléket, amit szerettem.
Most írom, amíg bírom a szánalmas utolsó levelem,
De őszintén! Ez Neked csak egy szó csupán, akárcsak a szerelem.
Pedig érted meghalnék mindig, ha tudnám, hogy volna mért,
Tegnap sírtam, ma sírok és sírni fogok a holnapért.
Mindig is a kacérság volt a szemedben, de nem vettem komolyan,
A kedved ide-oda csapongó volt, hol ilyen, hol olyan,
Olyan felelőtlenül dobtál el egyik napról a másikra,
Akár egy hamvadó cigarettát a zöldellő pázsitra.
De Téged nem érdekel, amit érzek, mert az önzőséged elvakít,
Minden köteléket elvágtál, ami tőlem elszakít.
Eltaszítanám az életem, ha ehhez elég bátor lennék,
De csak a gondolattal játszom, hogy a tollal olyat tennék,
Hogy mielőtt befejezem ezt a levelet előtte átszúrnám a gigám,
És így megszűnnének az érzéseim és vele minden hibám!
De nem! Továbblépve megőrzöm örökké a nevedet,
És talán Te is rájössz ki vagyok, ha olvasod ezt a levelet.


Búcsúlevél

2008. december 20., szombat

Can You


In Upendi
Where the passionfruit grows sweet
And it's so divine
That you lose your mind
As it sweeps you off your feet
In Upendi
Without a worry or a care
It just takes two
To make it true
Your heart will lead you there
......................................................................................

There's a calm surrender to the rush of day
When the heat of the rolling world can be turned away
An enchanted moment, and it sees me through
It's enough for this restless warrior just to be with you

And can you feel the love tonight
It is where we are
It's enough for this wide-eyed wanderer
That we got this far
And can you feel the love tonight
How it's laid to rest
It's enough to make kings and vagabonds
Believe the very best

There's a time for everyone if they only learn
That the twisting kaleidoscope moves us all in turn
There's a rhyme and reason to the wild outdoors
When the heart of this star-crossed voyager beats in time with yours