várakozás...

kaptam egy ígéretet...várom...várom...várom...lehet, hogy hiába várom(?)...lehet...
“Az akadály az a rémisztő dolog, amelyet akkor látunk, ha levesszük szemünket a célról.”

majd egyszer... :-)

Ha nagy leszek,
híres ember leszek,
titkos telefonszámot tartok,
és autogramot küldök
a gyerekeknek,
akik bajuszt rajzolnak
a képemre az újságban.
Ha megunom
a hírességet,
rendes telefonszámot
kérek,
és bajuszt növesztek,
akkor majd nem ismer meg senki
(csak a gyerekek,
akik bajuszt rajzoltak
a képemre az újságban).

Mert anya csak egy van!!!

Valamikor a Karácsony előtti utolsó napon a szupermarketbe siettem megvenni
a maradék ajándékokat, amiket korábban nem tudtam.
Amikor megláttam a sok embert, panaszkodni kezdtem magamnak:
' Egy örökkévalóságig fogok itt rostokolni és még annyi más helyre kell
mennem'
'Karácsony kezd egyre idegesítőbbé válni minden egyes évvel.
Mennyire szeretnék csak lefeküdni és átaludni az egészet.'
Végül is át tudtam magam fúrni a játékosztályra és el is kezdtem
átkozni az árakat, azon tűnődve, hogy a gyerekek tényleg játszani is fognak
ezekkel a drága játékokkal?
Amíg nézelődtem a játékosztályon, észrevettem egy kisfiút, aki olyan
ötévesforma lehetett,egy babát szorítva a mellkasához.
Csak a haját símogatta a babának és olyan szomorúan nézett.
Aztán a kisfiú odafordult a mellette álló idős hölgyhöz:
- 'Nagyi, biztos vagy benne, hogy nincs elég pénzem, hogy megvegyem
ezt a babát?'
Az idős hölgy ezt felelte:
- ' Tudod te is: nincs elég pénzed, hogy megvedd ezt a babát, kedveském.'
Aztán megkérte a fiút, hogy várjon meg itt öt percet, amíg elmegy
szétnézni. Hamar el is ment. A kisfiúnak még mindig a kezében volt a baba.
Végül elindultam felé, és megkérdeztem tőle, kinek szeretné adni ezt a
babát?
- 'Ezt a babát szerette a húgom leginkább és ezt akarta a legjobban most
Karácsonyra. Nagyon biztos volt benne, hogy a Télapó elhozza neki.'
Azt válaszoltam, hogy talán télapó tényleg el is viszi neki, de a kisfiú
sajnálkozva válaszolt.
- 'Nem, Télapó nem viheti oda neki, ahol most van. Oda kell ahhoz
adnom anyukámnak, és így ő odaadhatja a húgocskámnak, amikor odamegy.'
A szemei olyan szomorúak voltak, amikor ezt mondta.
- 'A húgom Istenhez ment, hogy vele legyen. Apa az mondja, hogy Anya is el
fog menni
Istenhez hamarosan, úgyhogy azt gondoltam, el tudná így vinni a húgomhoz.'
Megkértem a kisfiút, hogy várjon meg, míg visszajövök az üzletből.
Ezután mutatott egy nagyon kedves kis fotót magáról, amelyen éppen
nevetett.
Aztán azt mondta nekem:
- 'És még azt is akarom, hogy Anya elvigye neki ezt a képet is, így
soha nem fog engem elfelejteni.'
'Szeretem anyukámat, és azt kívánom, bárcsak ne kellene elhagynia
engem, de apa azt mondja, hogy el kell mennie, hogy a húgommal legyen.
Aztán ismét a babára nézett a szomorú szemeivel, nagyon csendesen .
Gyorsan a pénztárcámhoz nyúltam, és kivettem belőle pár papírpénzt
és megkérdeztem a fiút:
- 'Mi lenne, ha megszámolnánk a pénzed, hátha mégis lenne elég?'
Oké - mondta. 'Remélem, van elég.'
Én hozzáadtam némi pénzt a fiúéhoz, anélkül hogy látta volna, majd
elkezdtük a számolást. Elég pénz volt a babára, még egy kicsivel több is.
A fiú ezt mondta:
- 'Köszönöm Istenem, hogy adtál elég pénzt.'
Aztán rám nézett és hozzátette:
- 'Megkértem tegnap Istent mielőtt lefeküdtem aludni, hogy segítsen,
legyen elég pénzem, hogy megvehessem ezt a babát, így anyukám neki tudná
adni a húgomnak. Meghallgatott! Még szerettem volna annyi pénzt is, hogy
vehessek egy szál
fehér rózsát anyukámnak, de azért ezt már nem mertem kérni Istentől. De
mégis adott nekem
eleget, hogy megvehessem a babát és a fehér rózsát. Tudod, anyukám szereti
a fehér rózsát.'
Pár perc múlva az idős hölgy visszajött, majd távoztak.
Teljesen más hangulatban fejeztem be a bevásárlást, mint ahogy
elkezdtem. Sehogy se tudtam kiverni a kisfiút a fejemből - Aztán eszembe
jutott
egy helyi újság cikke két nappal ezelőttről, amelyik említett egy részeg
embert, aki ütközött egy másik kocsival, amelyben egy fiatal nő és egy
kislány
volt. A kislány azonnal meghalt, az anya kritikus állapotban van.
A családnak el kellett határoznia, hogy kikapcsolják-e az életfunkciók
fenntartását szolgáló gépet, mert a fiatal hölgy soha sem tudna felkelni
a kómából, amibe esett.
Ez a család lenne a kisfiú családja?
Két nappal azután, hogy találkoztam a kisfiúval, megakadt a szemem
egy újságcikken, amely arról tudósított, hogy a fiatalasszony elhunyt .
Nem tudtam megállítani magam, hogy ne vegyek egy csokor fehér
rózsát, majd ezzel a ravatalozóba mentem, ahol a fiatalasszony ki volt téve a
látgatóknak, akik így megtehették az utolsó búcsújukat a temetés előtt.
Ott feküdt a koporsóban, egy csokor fehér rózsát tartva a kezében a
fotóval, a baba a mellkasára volt helyezve.
Sírva hagytam el a helyet, úgy érezve, hogy az életem örökre
megváltozott. Az a szeretet, amit ez a kisfiú érzett az anyukájáért és a
húgáért - még
a mai napig is nehéz elképzelnem. És a másodperc törtrésze alatt mindezt
egy részeg ember
elvette tőle.

Van hozzá közöd, mit csinálok, és hogy mit gondolok? Van hozzá közöm, mit csinálsz? És hogy mit gondolsz? Van közünk egymáshoz? Hozzám, hozzád, mindenkihez, aki véletlenül épp itt él, épp most, és akitől függ, hogy mi lesz a világból? Van közünk egymáshoz(?) ... talán, ... IGEN....

Ezt nem hiszem el...totál leégés volt...sok emberrel kibasztam tegnap...ge*i szarul voltam/vagyok emiatt.... :S még akkor is, ha azt mondják, hogy jó voltam... mert én tudom, és mások is tudják, hogy egy fos voltam....de ezt leszámítva jó volt az elősadás...
...
...
Hogy lehettem ilyen..pssszt!...buta!..BUTA?!

hm..

Olyan furcsák vagyunk mi emberek,
a lekünk sír, az ajkunk nevet.
Egymásról azt hisszük, boldog talán,
s irigykedünk minden szaván.
Azt hisszük, hogy a másik szeme ragyog,
gondolatai tiszták, szabadok.
S nem vesszük észre, hogy vennénk észre,
hogy könnyei égnek csillogó szemében.
Hazugság az egész életünk,
hisz' akkor is sírunk, ha nevetünk.

Nem szerethetsz jobban, és nem szerethetsz kevésbé, mert a szeretet nem mennyiségi,hanem minőségi dolog...Ennél fogva mérhetetlen... :)

SZ. I. A.

félek, hogy hiába várok...hogy hiába volt minden...nagyon félek....várok...nemjön...várok...nemjön...hopp..itt van..dejó..végre...beszélgetünk...miaz?..valami rosszat mondtam?...nemtudom...elment....írtam Neki...nemtudom...

Life guess is scars, will always heal man

Ayo, my scars are showin, in these bars of emotion
But I've come to realize that this is part of growing
Dealing whit the regrets, will never come easy
I've done wrong but those mistakes will always teach me
To keep my head straight, and find the best way
To keep living good while I release the dea weight
That brings me down, drowning and sorrow,
Everyday's a blessin so I'm counting tomorrows
Cuz the next day can bring the answer
The future means I'm not living backwards

Könnycsepp fut az arcomon mikor az ágyam mellé térdelek,
Uram miért nem értelek? Mond, meg miért nem mondod azt hogy ég veled?
Őszintén remélem, tévedek, de rám tekintetedet nem veted,
Csak a fájdalmat kapom reggel beforratlan sebekkel, ébredek,
Lehullt az eső, hangom már a köddel száll az égig,
A napsugár a felhők között fájdalmam híre miatt fénylik.
Nem vágyom a jóra, nem várok dicsőítő szóra,
Soha nem kértem semmit az égtől, még nem jött el az az óra.
Csak egy csalódott srác vagyok ki a semmi közepéről érkezett,
Kinek fáj ha szíven döfik, mikor azt ordítják, hogy ég veled.
Vérzik a szívem, mikor a fájó múltra gondolok,
Igazad volt te tudtad egyszer majd a gonosz felé fordulok.
Néha a tested megremegett de én mindig megfogtam kezedet,
Két szemedbe nézve, magamat láttam, ki a rosszról megfeledkezett.
Elmúltak a fájó rossz idők de még a hegek megmaradtak,
Maradnak is, míg a föld alá nem raknak.

Lassan elteltek az évek, és most bevillannak képek
Nem tudom, mit tehetnék, még nem tudom mit érzek
Volt, hogy megbántottalak, de hidd el azóta is bánom
Nekem te voltál a lány akire örökké kell várnom
Hidd el nekem, sajnálom, tudom, nem tudsz többé szeretni
Most egy új utat kell keresni, és veled együtt feledni
Sajnos nem lehet ezt én is tudom, így bocsánatot kérek
És bánni fogok minden sort, ameddig csak élek
Mert fontos voltál nekem érzem, talán több mint barát
És így próbálom most megdönteni szíved erős falát
Csak, hogy megbocsásson, s végre én is megnyugodjak egyszer
Mert nem forrt be a seb, de talán enyhíthetem ezzel
Mert bár nem beszélünk róla, de megtörtént mi tudjuk
Csak két ismerős vagyunk kiknek volt még közös múltjuk
De vajon lesz e jövőnk, erre tőled várok választ
De ne is mondj még semmit ha az kételyeket támaszt

Emlékszem arra a kopottas padra, az árnyas fák alatt ültél,
Mint egy angyal olyan ártatlannak és szárnyaszegettnek tűntél,
Emlékszem szavadra, és amikor megfogtad kezem,
Bizsergető érzés járta át testem, tudtam ez lesz a végzetem.
Ha egyet kívánhatnék, az Te lennél, tündöklő éjszakám,
Fényes nappalom, édes angyalom a felhők fölül nézz ma rám.
Vesd le rám tekinteted és borítsd rám a szárnyaid,
Miként egykor én takartalak be és teljesítettem vágyaid.
Úgy csillogott a szemed, mint a tó vize, ahol sétáltunk,
Most pedig úgy hullik az eső, ahogy a könnyem hullt mikor szétváltunk.
Tudtam én is nagyon jól, hogy semmi sem tart örökké,
Pedig Te voltál az egyetlen, aki velem törődtél.
Fázom, vacogok, a halál hideg arca simogat,
Nem a nyári virágeső, ami ránk dobálta a szirmokat,
Most virág borítja sírodat, előtte, itt állok az esőben,
Hallom a hangod, ahogy hívogat, a félelmeim legyőztem.
Az a szenvedés, hogy élek, nélküled létezem de minek,
Irántad érzett szerelmem soha nem adnám oda senkinek.
De már kifolyt sok szép dolog az idő rongyos, foltos zsebein
És az elvarratlan szálak nem gyógyítják beforratlan sebeim.

Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva.
Tudom már elmúlt, vége a szépnek,
Szépen lassan eltűnnek a képek,
Sebeim maradnak, nyitva a világnak,
Példát mutatva, gátat szabva hibáknak

és mégis... nem mindennapi ember és nagyon büszke vagyok rá… 2 szóval Nagyon szeretem(L)…akármennyire is fáj...szeretem...nem tudok tőle elszakadni...nem tudok..sajnálom...nem megy...meg tudnám indokolni, hogy miért, de nemhiszem, hogy bárkit is érdekelne... :S...

sz...sze...szer...szere...szeret...szeretl...szeretle...SZERETLEK!!!