Tudom, hogy ti nem vezettek így, és olvastátok is ezt a levelet már (legalább egyszer, egy évvel ezelőtt), de minél többen olvassák, annál nagyobb az esélye, hogy megmenekül egy ember (gyerek, anya, apa).
Valamikor a Karácsony előtti utolsó napon a szupermarketbe siettem megvenni a maradék ajándékokat, amiket korábban nem tudtam.
Amikor megláttam a sok embert, panaszkodni kezdtem magamnak:
" Egy örökkévalóságig fogok itt rostokolni és még annyi más helyre kell mennem"
"Karácsony kezd egyre idegesítőbbé válni minden egyes évvel. Mennyire szeretnék csak lefeküdni és átaludni az egészet."
Végül is át tudtam magam fúrni a játékosztályra és el is kezdtem átkozni az árakat, azon tűnődve, hogy a gyerekek tényleg játszani is fognak ezekkel a drága játékokkal?
Amíg nézelődtem a játékosztályon, észrevettem egy kisfiút, aki olyan ötévesforma lehetett, egy babát szorítva a mellkasához.
Csak a haját símogatta a babának és olyan szomorúan nézett.
Aztán a kisfiú odafordult a mellette álló idős hölgyhöz:
- "Nagyi, biztos vagy benne, hogy nincs elég pénzem, hogy megvegyem ezt a babát?"
Az idős hölgy ezt felelte:
- " Tudod te is: nincs elég pénzed, hogy megvedd ezt a babát, kedveském."
Aztán megkérte a fiút, hogy várjon meg itt öt percet, amíg elmegy szétnézni. Hamar el is ment. A kisfiúnak még mindig a kezében volt a baba.
Végül elindultam felé, és megkérdeztem tőle, kinek szeretné adni ezt a babát?
- "Ezt a babát szerette a húgom leginkább és ezt akarta a legjobban most Karácsonyra. Nagyon biztos volt benne, hogy a Télapó elhozza neki."
Azt válaszoltam, hogy talán télapó tényleg el is viszi neki, de a kisfiú sajnálkozva válaszolt.
- "Nem, Télapó nem viheti oda neki, ahol most van. Oda kell ahhoz adnom anyukámnak, és így ő odaadhatja a húgocskámnak, amikor odamegy."
A szemei olyan szomorúak voltak, amikor ezt mondta.
- "A húgom Istenhez ment, hogy vele legyen. Apa az mondja, hogy Anya is el fog menni Istenhez hamarosan, úgyhogy azt gondoltam, el tudná így vinni a húgomhoz."
Megkértem a kisfiút, hogy várjon meg, míg visszajövök az üzletből.
Ezután mutatott egy nagyon kedves kis fotót magáról, amelyen éppen nevetett.
Aztán azt mondta nekem:
- "És még azt is akarom, hogy Anya elvigye neki ezt a képet is, így soha nem fog engem elfelejteni."
"Szeretem anyukámat, és azt kívánom, bárcsak ne kellene elhagynia engem, de apa azt mondja, hogy el kell mennie, hogy a húgommal legyen.
Aztán ismét a babára nézett a szomorú szemeivel, nagyon csendesen.
Gyorsan a pénztárcámhoz nyúltam, és kivettem belőle pár papírpénzt és megkérdeztem a fiút:
- "Mi lenne, ha megszámolnánk a pénzed, hátha mégis lenne elég?"
Oké - mondta. "Remélem, van elég."
Én hozzáadtam némi pénzt a fiúéhoz, anélkül hogy látta volna, majd elkezdtük a számolást. Elég pénz volt a babára, még egy kicsivel több is.
A fiú ezt mondta:
- "Köszönöm Istenem, hogy adtál elég pénzt."
Aztán rám nézett és hozzátette:
- "Megkértem tegnap Istent mielőtt lefeküdtem aludni, hogy segítsen, legyen elég pénzem, hogy megvehessem ezt a babát, így anyukám neki tudná adni a húgomnak. Meghallgatott! Még szerettem volna annyi pénzt is, hogy vehessek egy szál fehér rózsát anyukámnak, de azért ezt már nem mertem kérni Istentől. De mégis adott nekem eleget, hogy megvehessem a babát és a fehér rózsát. Tudod, anyukám szereti a fehér rózsát."
Pár perc múlva az idős hölgy visszajött, majd távoztak. Teljesen más hangulatban fejeztem be a bevásárlást, mint ahogy elkezdtem. Sehogy se tudtam kiverni a kisfiút a fejemből - Aztán eszembe jutott egy helyi újság cikke két nappal ezelőttről, amelyik említett egy részeg embert, aki ütközött egy másik kocsival, amelyben egy fiatal nő és egy kislány volt. A kislány azonnal meghalt, az anya kritikus állapotban van. A családnak el kellett határoznia, hogy kikapcsolják-e az életfunkciók fenntartását szolgáló gépet, mert a fiatal hölgy soha sem tudna felkelni a kómából, amibe esett.
Ez a család lenne a kisfiú családja?
Két nappal azután, hogy találkoztam a kisfiúval, megakadt a szemem egy újságcikken, amely arról tudósított, hogy a fiatalasszony elhunyt. Nem tudtam megállítani magam, hogy ne vegyek egy csokor fehér rózsát, majd ezzel a ravatalozóba mentem, ahol a fiatalasszony ki volt téve a látgatóknak, akik így megtehették az utolsó búcsújukat a temetés előtt. Ott feküdt a koporsóban, egy csokor fehér rózsát tartva a kezében a fotóval, a baba a mellkasára volt helyezve.
Sírva hagytam el a helyet, úgy érezve, hogy az életem örökre megváltozott. Az a szeretet, amit ez a kisfiú érzett az anyukájáért és a húgáért - még a mai napig is nehéz elképzelnem. És a másodperc törtrésze alatt mindezt egy részeg ember elvette tőle.
2009. december 7., hétfő
Szívből szeretni

"Három kiválóság van, amelyre az ember született: a szeretet, a szeretni tudás és a szeretet felfogása."
"Legyünk szeretetteljesek, mert ha nincs bennünk szeretet, akkor nincs bennünk semmi sem."
http://www.youtube.com/watch?v=HrT8PubQjJ4
2009. december 6., vasárnap
Mostantól: Legyen szeretet!

"A világosságot a szeretet lángja gyújtja." (Tatiosz)
"Az ember a világmindenséget beragyogó csillag, ha szeret;
s szürkén félelmetes égbolt, ha nem szeret." (Tatiosz)
http://www.youtube.com/watch?v=qPaJfbWZd_4&feature=related
2009. november 30., hétfő
Country roads!

Are you ready to party
Here we go
Almost heaven West Virginia
Blue Ridge Mountains Shenandoah river
Life is old there older than the trees
Younger than the mountains blowin' like a breeze
Country roads take me home
To the place I belong
West Virginia mountain momma
Take me home country roads
All my memories gather round her
Miner's lady stranger to blue water
Dark and dusty painted on the sky
Misty taste of moonshine teardrops in my eyes
Country roads take me home
To the place I belong
West Virginia mountain momma
Take me home country roads
I hear a voice in the morning how she calls me
The radio reminds me of my home far away
Drivin' down the road I get the feelin'
That I should been home yesterday yesterday
(Here we go)
Country roads take me home
(Take me home)
To the place I belong
(Let me hear you sing)
West Virginia mountain momma
Take me home country roads
(Here we go here we go)
Country roads take me home
To the place I belong
West Virginia mountain momma
Take me home country roads
La la la hey hey
La la la hey hey
La la la hey hey
La la la
West Virginia mountain momma
Take me home country roads
La la la hey hey
La la la hey hey
La la la hey hey
La la la
West Virginia mountain momma
Take me home country roads
Take me home country roads
Take me home country roads
(I'm coming home...)
2009. november 17., kedd
Go, Trabi go!
Ladies, and Gentleman! This is Trabant Limusin Special!
Szuper találmány a négyzeten,
Szuper gép ez nem ámítás.
A legjobb öltönyöm meg elszakadt,
Izomból tekerem a kormányt.
Tövig benyomhatom a gázpedált,
Messze van még Amerika,
Lehúzott ablakon a fejem,
Kihajtom és kész az új frizura.
A duda bombajó, irígy a komphajó,
A tükör varázslatos,
Mikor elindulok, abban integet
Az összes szomszéd, na meg a Lajos.
||: Trabanton szállni élvezet,
Gyorsabban száll, mint a képzelet,
Döcög és pöfög, hú, de kafa!
Az orrod alá dörgölő kispofa. :||
Pipámra rágyújtok hirtelen,
Élvezem ahogy fut velem a táj,
Szemembe húzom a kalapom,
Ne is lássam, hogy elhagytál.
Szerelmeim mind a műszerek,
imádom azt, ahogy összekuszálnak,
Idáig kellett, hogy várjak rá,
hogy hasznát vegyem a diplomámnak.
Keleti kényelem, nyugati izgalom,
A motor meg robban, ó,
Ez nem hintaló, sőt nem is űrhajó,
Csak neked zenél a kipufogó.
||: Trabanton szállni élvezet,
Gyorsabban száll, mint a képzelet,
Döcög és pöfög, hú, de kafa!
Az orrod alá dörgölő kispofa. :||
Trabanton szállni élvezet,
Gyorsabban száll, mint a képzelet,
Döcög és pöfög, hú, de kafa!
Az orrod alá dörgölő kispofa.
|: Trabanton szállni döbbenet,
Hátul meg kijön a pöffenet,
Csühög és püfög, hú, de kafa!
Az orrod alá dörgölő kispofa. :|
Szuper találmány a négyzeten,
Szuper gép ez nem ámítás.
A legjobb öltönyöm meg elszakadt,
Izomból tekerem a kormányt.
Tövig benyomhatom a gázpedált,
Messze van még Amerika,
Lehúzott ablakon a fejem,
Kihajtom és kész az új frizura.
A duda bombajó, irígy a komphajó,
A tükör varázslatos,
Mikor elindulok, abban integet
Az összes szomszéd, na meg a Lajos.
||: Trabanton szállni élvezet,
Gyorsabban száll, mint a képzelet,
Döcög és pöfög, hú, de kafa!
Az orrod alá dörgölő kispofa. :||
Pipámra rágyújtok hirtelen,
Élvezem ahogy fut velem a táj,
Szemembe húzom a kalapom,
Ne is lássam, hogy elhagytál.
Szerelmeim mind a műszerek,
imádom azt, ahogy összekuszálnak,
Idáig kellett, hogy várjak rá,
hogy hasznát vegyem a diplomámnak.
Keleti kényelem, nyugati izgalom,
A motor meg robban, ó,
Ez nem hintaló, sőt nem is űrhajó,
Csak neked zenél a kipufogó.
||: Trabanton szállni élvezet,
Gyorsabban száll, mint a képzelet,
Döcög és pöfög, hú, de kafa!
Az orrod alá dörgölő kispofa. :||
Trabanton szállni élvezet,
Gyorsabban száll, mint a képzelet,
Döcög és pöfög, hú, de kafa!
Az orrod alá dörgölő kispofa.
|: Trabanton szállni döbbenet,
Hátul meg kijön a pöffenet,
Csühög és püfög, hú, de kafa!
Az orrod alá dörgölő kispofa. :|
2009. november 9., hétfő
Ezek az átkozott NŐK!
Az enyém, csak azt kérdezi:
Hogy hol jártál megint?
A tiéddel nagyobb gáz van,
Ő mélyebbre tekint.
Naná, hogy rólam másoknak mindent kitálal,
Mert nem jött be a trükköm, sajnos a virággal.
S ha ilyennek látom
A pokolba kívánom.
De ha nem lennének ők,
Ezek az átkozott nők,
Üresnek látszanánk,
Csak magunkkal játszanánk.
Ha nem lennétek,
Bizony belőlünk a lélek
Elillan, majd ha itt hagytok,
Ezért köszönjük, hogy vagytok.
Már megint horkoltam,
Most éppen ez a baja.
Ha meg szétdobálom a rongyaim,
Attól égnek áll a haja.
És van egy olyan érzésem, hogy megint nem lesz kaja,
Mert sajnos nyitva maradt, a hűtőnknek ajtaja.
S ha ilyennek látom
A pokolba kívánom.
De ha nem lennének ők,
Ezek az átkozott nők,
Üresnek látszanánk,
Csak magunkkal játszanánk.
Ha nem lennétek,
Bizony belőlünk a lélek
Elillan, majd ha itt hagytok,
Ezért köszönjük, hogy vagytok.
S ha romokban a házunk
És az esőtől beázunk,
Majd papás mamást játszunk,
És mindent helyre rázunk.
Hogy hol jártál megint?
A tiéddel nagyobb gáz van,
Ő mélyebbre tekint.
Naná, hogy rólam másoknak mindent kitálal,
Mert nem jött be a trükköm, sajnos a virággal.
S ha ilyennek látom
A pokolba kívánom.
De ha nem lennének ők,
Ezek az átkozott nők,
Üresnek látszanánk,
Csak magunkkal játszanánk.
Ha nem lennétek,
Bizony belőlünk a lélek
Elillan, majd ha itt hagytok,
Ezért köszönjük, hogy vagytok.
Már megint horkoltam,
Most éppen ez a baja.
Ha meg szétdobálom a rongyaim,
Attól égnek áll a haja.
És van egy olyan érzésem, hogy megint nem lesz kaja,
Mert sajnos nyitva maradt, a hűtőnknek ajtaja.
S ha ilyennek látom
A pokolba kívánom.
De ha nem lennének ők,
Ezek az átkozott nők,
Üresnek látszanánk,
Csak magunkkal játszanánk.
Ha nem lennétek,
Bizony belőlünk a lélek
Elillan, majd ha itt hagytok,
Ezért köszönjük, hogy vagytok.
S ha romokban a házunk
És az esőtől beázunk,
Majd papás mamást játszunk,
És mindent helyre rázunk.
2009. október 6., kedd
Kalapács - Wass Albert - Záróvers (youtube.com)
Hajótörött vagyok, a tengeren
Palackomat a tengerbe vetem.
Belesóhajtottam a sorsomat,
Félelmemet, és sok bús gondomat.
Most száz pecséttel elzárt bánatom
A hullámok kedvének átadom
Merül örökre tán a mélybe le
És aranyhalacskák játszanak vele.
De egyszer még ideje jő neki
És egy bús hullám majd felveti.
És kidobja egy kéz tán az istené
Egy gondtalan kor lábai elé.
És riadtan olvassák, kik rátalálnak,
És úgy suttogják döbbenve egymásnak.
Refrén:
Valahol szörnyű vihar lehetett
És a viharban egy nemzet elveszett
Palackomat a tengerbe vetem.
Belesóhajtottam a sorsomat,
Félelmemet, és sok bús gondomat.
Most száz pecséttel elzárt bánatom
A hullámok kedvének átadom
Merül örökre tán a mélybe le
És aranyhalacskák játszanak vele.
De egyszer még ideje jő neki
És egy bús hullám majd felveti.
És kidobja egy kéz tán az istené
Egy gondtalan kor lábai elé.
És riadtan olvassák, kik rátalálnak,
És úgy suttogják döbbenve egymásnak.
Refrén:
Valahol szörnyű vihar lehetett
És a viharban egy nemzet elveszett
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)