üres szék...üres asztal...

Van egy seb, mely sosem gyógyul,
ez a gyász, csak fáj és fáj!
Üres szék, üres az asztal,
a sok barát - meghalt, nincs már!
Itt ültünk hát annyi estén,
szavak gyúltak, s nőtt a láng,
mely a holnapnak világít...
Az a "holnap" nincs is tán!

Eszmék vívtak és mi hittük:
velünk győz az új világ!
"Talpra hát!" A dal, hogy zendült!
Még most is zeng - itt benn,
de gyötrő vád lett minden szó,
s a dal végső imádság,
ott - a szétdőlt barikád romján!

Ó hogy fáj, hogy fáj így élni,
most hogy meghaltatok már!
Ez a seb már sosem gyógyul,
ez a gyász csak fáj, és fáj!

Tűnő árnyékok az éjben,
bocsássátok meg nekem,
azt, hogy itt vagyok, hogy élek,
s Ti már nem jöttök sosem!

Mért kellett, ó mért, bár tudnám,
meghalnotok ifjúként?
Üres szék, üres az asztal...
Barátom egy sincs többé...

Elmúlt.... Elveszett... Hiányzik...

Ha egy nap...

Ha egy nap úgy érzed, sírnod kell... Hívj engem.
Nem ígérem, hogy meg foglak nevettetni... De sírhatok Veled.

Ha egy nap el akarsz futni... Ne félj engem hívni.
Nem ígérem, hogy megkérlek, állj meg... De futhatok Veled.

Ha egy nap senkit sem akarsz hallani... Hívj engem.
Ígérem, Veled leszek. És ígérem, hogy nagyon csendben.

De, ha egy nap hívsz...És nincs válasz...
Gyere gyorsan, látogass meg! Lehet, nekem van Rád szükségem.

(...)

Elmúlt.. Elveszett.. Hiányzik..
Fáj a szív, magán zárka lettem önmagamnak rabja,
Minden nap egy újabb szelet, ez az önemésztés pokla,
Fáj, hogy nincs egy érzés néha, fáj, hogy elveszett egy séma,
Fáj, hogy céltalanná vált a régen követett példa,
Magam elől is elfutok, hiszen én lettem a préda,
Prédikálhat nekem bárki, hogy innen, hogy kell felállni,
Hogy itt, hogy kell lejárni, én a sablonokat is bármikor át tudtam hágni,
Át is tudom és nem adom könnyen magam,
Céltudatosságot tükröz minden szavam, ha a szívem is arra kérne már
Hogy hagyjam én nem állnék le, tekernék, tepernék, rohannék,
Még a kitűzött célt el nem érném, a véremet verejtékezném ki,
Ki kell bírni az elért eredményt tovább kell vinni,
Megtörténteket lezárni, előre koncentrálni,
És egy jobb jövő reményében csak előre szállni.

Elmúlt, kapaszkodj a jövődbe,
Elveszett, minden szó megmarad örökre,
Hiányzik, mégse hallgass az öklödre, hogy ha fáj, hogy ha érzed, nagy a kár, hogy ha érzed, hogy akár szélsőségekre is képes lennél magadban kárt tennél,
Előbb értékeljél, utána cselekedjél, hisz negatívumokban lesznek a jövődre nézve a legnagyobb ereklyék.

Megfogalmazott kérdések, meg nem kapott válaszok,
A helyzet romlik, az idő száll, még egy kérdés,
Meddig várhatok? Meddig lesz még bennem tartás,
Meddig tűnik el a hajtás, mi évekig jellemzett,
Hova veszett és így a jelen hova vezet,
Meddig tart ki még a szív, mikor a múlt vissza hív,
Mikor a percek visszafelé tűnnek el,
Mikor a bú ünnepel, mikor a szép gondolatok az ember könnyeibe merülnek el.
A helyzet nem túlzottan makulátlan, hisz hónapok teltek el,
Én csak vakon álltam önmagam mellett a félhomályban,
És nem láttam, ki kéne most már szállni,
Én bennmaradtam egy körre, hogy később legyen mit megbánni,
És most szenvedek, nem teszek, alattam a jövő léce rezeg,
Néhány ember rajtam nevet, hogy innen, hogy nem tud felállni,
Sajnálom, ha az emberek csak idáig tudnak látni,
Hibáztatni magamat azt nem fogom, hisz az élet minden perce egy újabb tanító pofon, minden újabb méter, egy újabb mérföldkő,
Minden újabb csalódás egy újabb lépés,
S mikor az ember majd felnő, mitől a fejük fölül eltűnik a ködfelhő,
És megtanul tisztán látni, kevésbé kedvelt szemet szúró féllel is emberien bánni, bár az embertelenség határa mára már határtalan,
Tarts be egy-két szabályt és az életed nem lesz szabálytalan.

http://www.youtube.com/watch?v=6sQ-iIBSA6w

http://www.youtube.com/watch?v=8U0iUyeAnvs

http://www.youtube.com/watch?v=VMtwNT9PzMc&feature=related

igen...

(...)

Alex: Tehát most is néznek minket?

Péter: Ki tudja, én ennek az Ádámnak már semmit se hiszek el.

Gábor: Tegyük fel, hogy igaz és egy hónap múlva van öt milliónk. De megéri ez nektek?

Alex: Meg. Nincs más esélyem. Két éve a szüleim meghaltak autóbalesetben. A nagyszüleim vettek magukhoz a hétvégékre, pedig kettejükre is alig van pénzük. Hétközben a kollégiumban laktam. Hát nem egy leányálom. A tragédia után eléggé visszahúzódó lettem. Ezt kihasználták a lakótársak, állandó célpontjukká váltam. Nem volt más választásom, el kellett rejtenem magamban a szerény lányt, hogy túléljem. Ha megkapnám ezt a pénzt, újra normális családban élhetnék a nagyszülőkkel és elkezdhetnék élni…

Péter: Sajnálom. Ha bármiben segíthetek… Komolyan…

Alex: Kösz.

Gábor: Ez érthető. Peti, te gondolom majd veszel egy spéci kocsit, úgy még könnyebb csajozni. Egy jó ideig kitombolhatod magad, lesz miből.

Péter: Tévedsz barátom. Igazából nem arra vágyom.

Alex: Hát mire?

Péter: Á, hagyjuk, hülyeség.

Gábor: Most már fejezd be, kíváncsivá tettél.

Péter: Emlékszel, minden este mondtam, hogy most éppen kivel voltam. Mindig mással. Nos, két éve volt egy hosszú időszak, amikor a különböző nevek mögött egy személy állt. Őrületesen szerelmes voltam. De vége lett. Akkor úgy döntöttem, hogy én többet nem szenvedek, nem engedem meg magamnak. Csak semmi érzelem! De azóta is egy normális kapcsolatra vágyom. Azt hiszem az öt millából vennék egy lakást… valahol…, hogy ha eljön az idő, családot alapíthassak. Mert arra vágyok leginkább. Hogy szerethessek… hogy szeressenek. És persze neked is visszaadnám a kölcsönt. Barátom.

Gábor: Nem szükséges.

Péter: Persze, az apád milliomos.

Alex: De akkor te miért mentél bele ebbe a hülyeségbe?

Gábor: A pénz miatt. Önálló akarok végre lenni! Apámtól mindig kaptam pénzt. De csak pénzt, semmi mást. Sőt, mikor megtudta, hogy mi vagyok, elküldött ebbe a városba. Fizet mindent, csak ne kelljen együtt élnie egy ilyennel. Hát így bebizonyíthatom neki, hogy nem vagyok rosszabb, mint bárki más. A saját lábamon is megélek és én is értékes ember vagyok! És ha csak pénzt tud adni, semmi egyebet, akkor ne adjon semmit.

Ádám: Mit csináltok? Meg vagytok őrülve? Ez így nem kell senkinek! Hol az erőszak, a veszekedés, a szex, a vulgárisság? Mi ez?

Mindenki: Ez a valóság!


(...)

...
Ha van egy szív, mely érted dobban, szeresd Őt mindenkinél jobban. Mert ki tudja, lesz-e idő, mikor fáj a szíved érte, de már késő....

SeBeSsÉéG mÁáMoOrR!!!.. :)

Mindenem a RaLlLlyYy!!!!

Akár egy filmre úgy emlékszem, kis gyerekként régen,
Fogalmam se volt az élet milyen négy keréken.
Mégis néztem, s láttam, szinte faltam minden dolgot,
Ami a járgányokról szólt, haver én attól voltam boldog…
Szekereket szerkesztettem, mint afféle nebuló,
Autóból csapágy, csapágyból meg autó.
S a guruló csörgő-zörgő, ütött-kopott tákolmány,
Egy szál kormány nélkül, repített keresztül az utcán.
Ha zuhogott, ha fújt, az utak szélén ültem,
Autókkal ébredtem és autókkal szenderültem
Álomra, mert számomra csak a sebesség létezett,
S ha az ember már kiéhezett, mindegy milyen a gépezet
A cseles kis kéthengeres, frankón teljes gázzal
Szakadéknak hátszélben, két perc alatt százzal
Száguldott a szellők szárnyán,s bár a cél még távol
Cseppet sem érdekelt, hisz kárpótolt…

Az első rally versenyek, „ej!” még annyi csodát,
A VFTS Ladák, és a kihegyezett Skodák
Sok fantasztikus típus, és rajtuk sok-sok logó,
És a mindenkit megfogó, spéci Koppány kipufogó
Hatalmas sár, vagy a por, ami száll,
Számtalan tajtékzó gépsárkány, kavicsokat dobál.
De mi csak ordítottunk mindent, mit a vezetésről tudtunk,
Vissza kettő, padló, vagy a nagy gáz, kis kuplung.
A futamokon felbuzdulva egyből irány a murva,
Csak hajtottuk a vasat, amíg még volt benn szufla.
Szegény istenadta, magát piszkosul elhagyta
Volt hogy befigyelt egy árok, vagy elénk ugrott egy padka.
Dobálta a seggét, nem volt bukócső mi megvéd,
Mindez még jobban felpörgette az ember kedvét.
Ilyenkor pár pillanatra, legbelül fel lángol,
És csak űzi, csak hajtja a…

Önindító, egy laza gázfröccs,
A kipufogón keresztül adrenalin bombát lök.
Libabőr a kézen, és a szőrszálak a háton
Körülbelül úgy állnak, ahogy a lábam áll a gázon
Na ez az, amit szeretek, ha dolgoznak a szelepek
Ha az út kövére feszülve sikítanak a kerekek.
Ha a turbó vígan fütyörészve, vérvörösre izzik,
Ha a szuper nagyon ízlik, s ettől vadabb, mint a grizzly-k.
Csak repesztek, csak hajtok, mint egy bajnok
A külvilágot minden problémájával kizárják az ajtók.
Magam mögött hagyva, mind ezt a zagyvaságot
Szélsebesen hajtva, nincs ember akinek megállok.
Ilyenné válok a motorduruzsolástól,
A szúrós benzingőztől, az égett gumi szagától.
A süvítő széltől, az elsuhanó fáktól
Minden egyes száguldáskor rám tör a…

Sebességmámor, mindenki ezzel vádol,
A kilométeróra is csak lehunyt szemmel számol.
A gumi lángol, az autó szinte táncol,
A lábam le nem száll a gázról…

Elmentél tőlem Kedvesem,
S én hagytam menj csak el.
Hiába, aki menni akar,
Azt hagyni kell...

Mosolygott hozzá az arcom,
De mögé már senki sem néz,
Játszani a közömbös embert,
Csak most látom milyen nehéz.

Elmegyünk egymás mellett,
A két szemed rám nevet
Kacagva köszöntelek én is,
De az arcom kissé megremeg

Mosolyogva megyek az utca sarkáig,
s ahogy befordulok
Fáradt szemeimhez nyúlok,
s egy könnycseppet szétmorzsolok.

Ha valaki most mrgkérdezné tőlem,
Mondjam meg mit jelentesz nekem,
egy pillanatig zavarba jönnék,
s nem tudnék szólni hirtelen.

Csak nagy sokára mondanám azt:
"Semmiség, csak egy elmúlt szerelem."
S csak egy sóhaj lenne minden.
S nem venné észre senki sem,

Hogy titokban könnyes lesz a két szemem...
De már látnak szemeim
Messze túl a könnyeken,
Még most is Te vagy a mindenem...

S ha valaki most megkérdezné tőlem,
Mondjam meg mit jelentesz nekem,
Talán büszkeségből azt feleném:
"Semmit...
...csak az egész életem!"

Nos, igen..emberek jönnek-mennek...van, aki kiszáll az életemből, és soha nem múló hiányérzetet hagy maga után..de biztosra veszem, hogy jön majd valaki, aki közel kerül majd hozzám, anélkül, hogy megbántana..."Senki sem érdemli meg a könnyeidet, aki pedig megérdemli, az nem fog sírásra késztetni!"... ez bizony igaz..de abban is biztos vagyok, hogy Isten azért vesz el tőlük valakit, hogy adjon helyette egy sokkal jobbat...
....
"Egy nő a hajóorrban,
rókázott de már jól van.
A jeges szélben sikoltás száll...

Nézd már, ott egy jéghegy komám,
Szarok rá! -szólt a részeg kapitány-
Halld hát, a halál dalát.

Megfagyunk ma éjjel,
de a sósvíz majd konzervál."

by: PeAtY18 :D

néhány, a jelenlegi lelki világomat teljesen kifejező video:

legyen, ahogy Te akarod
Kérlek gyere vissza hozzám :(
Melletted tudom
Dj Harmath feat. Reni: Álmaimban
Charlie - Nézz az ég felé..
Damien Rice - Hallelujah

Amikor Isten a nőt teremtette, késő estig dolgozott a hatodik napon

Egy angyal arra járt, és megkérdezte:

“Miért töltesz annyi időt ezzel?”

És az Úr azt felelte:

“Láttad az összes specifikációt, aminek meg kell felelnem, hogy megformáljam Őt?
Mosható legyen, de ne műanyag, Több, mint kétszáz mozgó alkatrészből áll, melyek mindegyike cserélhető kell, hogy legyen és mindenféle étellel működnie kell, képesnek kell lennie egyszerre több gyermeket karjában tartani, megölelni őket úgy, hogy az meggyógyítson mindent a lezúzott térdtől az összetört szívig és mindezt mindössze két kézzel”.

Az angyalra mindez mély benyomást tett.

“Csak két kéz....lehetetlen! És ez a standard modell?! Túl sok munka ez egy napra....várj holnapig, és fejezd be őt akkor“.

“Nem”, mondta az Úr. “Már annyira közel vagyok, hogy befejezzem ezt a teremtmény, mely szívem legkedvesebbje lesz. Meggyógyítja magát, ha beteg, és egy nap 18 órát tud dolgozni”.

Az angyal közelebb jött, és megérintette a nőt.

“De Uram, olyan puhának alkottad őt”

“Igen, puha", mondta az Úr, “De erősnek is alkottam. El sem tudod képzelni, mit elvisel és legyőz.“

“Tud gondolkodni?" kérdezte az angyal.

Az Úr azt felelte:

“Nemcsak gondolkodni tud, de érvelni és egyezkedni is."

Az angyal megérintette a nő arcát....

“Uram, úgy tűnik, a teremtmény ereszt! Túl sok terhet róttál rá.”

“Nem ereszt....ezek könnyek” javította ki az Úr az angyalt

“Az mire való?" kérdezte az angyal.

És mondá az Úr:

“A könnyekkel fejezi ki bánatát, kételyeit, szeretetét, magányosságát, szenvedését és büszkeségét.”

Ez igen nagy hatást tett az angyalra; “Uram, te zseniális vagy.
Mindenre gondoltál. A nő valóban csodálatos!"

Valóban csodálatos!

A nő olyan erők birtokában van, melyekkel ámulatba ejti az embert. Képes kezelni a gondokat és nehéz terheket hordozni. Magában tudja tartani boldogságát, szeretetét és véleményét.

Mosolyog, mikor sikoltani szeretne. Dalol, mikor sírni volna kedve, sír, mikor boldog és nevet, mikor fél.

Harcol azért, amiben hisz.

Kiáll az igazságtalansággal szemben.

Nem fogadja el a „nem”-et válaszul, ha tud egy jobb megoldást. Átadja magát, hogy családja gyarapodhasson. Elviszi a barátját orvoshoz, ha fél.
Szeretete feltétel nélküli.

Sír, ha gyermekei győzedelmeskednek. Boldog, ha barátai jól vannak.
Örül, ha születésről vagy esküvőről hall.
Szíve összetörik, ha közeli rokona vagy barátja meghal.
De megtalálja az erőt, hogy elboldoguljon az élettel.
Tudja, hogy egy csók és egy ölelés meggyógyíthat egy összetört szívet.

Csak egyetlen hibája van:

Elfelejti, mennyire értékes...